Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 178 — Ez épen a vállalatban szép, a nagy, sőt a hazafiuilag s emberileg szent. E mostani kiállítás is semmi egyéb, mint szülötte az 1851-kinek. Kicsinyek nagyokat, nagyok nagyobbakat szülnek. Ki most lép be a keleti dóm alá, végtelenül kellemesen és nagyszerűen lépetik meg, jobbra és balra végig tekintvén az ép oly tágas s felségesen magas átmetszeten (transept), mint a milyen tágas és magas az előtte 800 láb hosszaságban elnyúló hajó, végződő túl a nyugati dómban. E dómok, karzatai köröskörül, váltva, zöld és vörös vékony márványoszlopokon nyugosznak, melyek fejezetei dúsan megaranyozvák, s tojásdad ivezeteik kék, barna és sárgaszínű arabeszkekkel vannak ékesítve. Az átlátszó üveggel födött tetőt tartó vékony magas vasoszlopok, s ezekből fen szép ivezetben összeboruló támaszok világos kék, piros és fehér szinre lévén festve, mindez, és azok a magasban repkedve lebegő czimeres számtalan zászlók, aztán meg az a nagy öblös tér, az a felséges magasság, az a friss szabad lég, az a ragyogó világosság, az egésznek valami kibeszélhetetlenül vidám, derült, könnyű, sőt mondhatnám lebegő jellemet ad. Ha pedig a roppant dómba pillantunk fel, mely fejünk felett kiterjed, csaknem azt hiszszük, a kék égbe magába pillantunk fel. Es azután a féltékenyen irigy francziák, azaz levelezőik, nem szégyenltek még e dómokra is elménczkedni, nevezvén azokat üvegharangnak, melyet a kertészek káposztáikra borítanak. Bizony pedig ilyenféle emberek jobban tudhatják, hogy mi gyümölcs az, melyből ily nagy haranggal sem lehet dinnyét csinálni. E dóm alatti tért (mint a nyugati alattit is) magas emelvény foglalja el, melyre három oldalról több lép-