Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 4 — II. Miskolcz, márczius 26-ik, 1849. Barátom! Míg a hadsereg kissé időz, szükséges mozgását bevégezvén, én itt használom az időt. Készittetek 6000—8000 tábori edényt, igen czélszerü minta szerint; varrnak 30,000 bakancsot, 50,000 fejérnemüt, 5—8000 csizmát, nadrágot néhány ezerét; a métzenzéfiek csinálnak szuronyt, puskacsövet, zablát, kengyel-vasat. Kassáról vitettem 1000 mázsa, ként és salétromot, N.-Váradra 86 mázsa puskaport; elfoglaltatott majd 100 ökör és 30—40,000 rőf vászon, stb. Ekkép munkálkodom itt. De innen szökni kellene, ha a védsereg hatalmasan nem szaporodnék. Népszerű, óhajtott eszme volt, azért terjed. Már tehet 1500—2000-et. Megnyertem az ügynek a gömöri önkényteseket, 318 edzett legény, a tornai 120-at, kik már idejök telvén, haza mentek volna; a borsodi volt veres szalagosok nagy részét; a Spányik oszló félben volt csapatját, mely kurucz nép, de mind próbált ember. Borsodban már 300, Hevesben 250 gyűlt. Ennek részét tenné a szabolcsi lovasság és a mi az illető kerületben alakult, vagy alakulóban volt, tehát az ungi is, hol már 300 van, — de meg kell a selejtestől tisztítani. Értekeztem Cornidessel is, ki igen jeles ember, kinek irott eszméi az én általam írottakkal csodálatosan megegyeznek. Elláttam nyílt rendelettel én is, ha ő csak 400-at kiállít, holott ezerig volt hatalmazva, és 1000-ig volt Eötvös Tamás is, — s ebből 200—300 fogadtatik, 8—10 megyéből olyan védsereg álland elő, válogatva