Suhayda János: Magyarország közjoga : tekintettel annak történeti kifejlődésére és az 1848-ki törvényekre (1861)

III. Könyv. Az ország lakosai

58 az országbíró, (JudexCuriae), 3-dik a horvátországibán, 4-dika tárnok. A többi zászlósok kineveztetésök rendje szerint következők: kir. f ő 1 o v á s z, főpohárnok, fő kamarás, főasztalnok, fő ajtónálló, főudvarnok, és 1765 óta a kir. nemes testőrsereg főkapitánya és aposonigróf; régente a temesi gróf is, a határvárak parancsnokai (Praefecti), az erdélyi vajda, és más méltóságot viselő urak is ide számíttattak. — A pozsoni grófon kivül a többiek méltósága az örökösökre át nem száll, 63. §. A nádor. A nádori méltóság (palatínus, nádorispán) szent István korából ered, habár szent László decretnmai III. könyvében 3-ik fejezetében először említtetik. E fényes, országunkban oly nagy jelentőségű hivatal, mely életfogytig tart,némely irók szerint nem mindig a király és nemzet közmegegyezésével adatott; de III. András egy 1291-kidecretumában, mely a törvénytárban nincs meg, de Kovachich a) által közöltetik, az mondatik, „hogy az ország nemesei nádorválasztás végett, ősi szokás szerint tanácskozásra összehivattak "(ad creandumPalatinum ex vetust a consvetudine"). I. Lajos idejében Siklós Mihály nádor egy levelében az áll: „nékem, kinek a királyi jótékonyság a főpapok, bárók és az ország nemesei egyhangú akaratából Isten kegyelmével a nádori méltóságot adta." Ugyanez mint ősi szokás, Albert alatt, b) utóbb Ulászló, és fia alatt azoknak koronázása alkalmával, világos szavakkal megerősíttetik. Ezekből kivehető, hogy a nemzet nádorválasztási jogát, mint reá nézve oly nagy fontossággal bírót, biztosítékul törvények által is meghatározhatta ; minek méltó oka is volt, mert I. Lajos alatt 1385 —1389-ig három nádor mozdittatott el; voltak kik másodszor is nádorokká lettek, a mint a történet tanúsítja, c) A tulajdonképi nádor-választó országgyűlés első