Suhayda János: Magyarország közjoga : tekintettel annak történeti kifejlődésére és az 1848-ki törvényekre (1861)

Tartalom

4 résen megállapított monarchiái országalkat — kellőleglsor­látolva, a kir. adománynak, atörvénybozásbani részvétnek és a fejedelem, valamint az államszerkezet sértetlenségé­nek alapvonalai az utóbbi törvényekbe is áthatottak, a mint a törvények és kir. végzemények tanusitják; és hogy a ma­gyar nemzet már Árpád idejétől kezdve sz. Istvánig bizo­nyos országalkattal valóban birt, onnét is bizonyos, mivel különben nem lehet képzelni, miként tartotta volna fel ma­gát folytonos foglalások és hóditások közt majd egy száza­don túl Európa közepén, bizonyos törvények és országlati rendszer nélkül; és maga szent István is felvéve mint első a királyi méltóságot, elődeinek alkotmányos intézményeit, melyek a nemzet szokásai által mint fennlevok jelenkeztek, korának igényeihez idomított egyházi, országlati és honvé­delmi törvény ékkel,a nemességet és az ország egyébb.llakosait nagyobb szabadságokkal csak gyarapította; bár minden törvényeit nem ismerjük, de fel kell tennünk, hogy azokon felül, melyeket a törvénytárból ismerünk, még több másokat is hozott, mert aző általa adott szabadságra az utóbb keletkezett kir. decretumokban előforduló hivatko­zások azt tanusiiják; végre az ország szabadságait szent Istvántól származtatni nemzetünknél hagyományos hitté vált. V. A magyar közjog elvei vagy saját-, vagy közönségesek. A magyar közjog elvei vagy saját kútfőiből, vagy a közönségesekből vagy is olyanokból, melyek­ből más nemzetek közjoga is meríthet, származtatnak. Saját kútfők: az alaptörvények, ünnepélyes kö­tések, szerződések melyek a fejedelem és a nemzet,— vagy más államok, népek és azok fejedelmei közt köttettek;

Next

/
Thumbnails
Contents