Suhayda János: Magyarország közjoga : tekintettel annak történeti kifejlődésére és az 1848-ki törvényekre (1861)

IV. Könyv. A felségi jogokról

135 130. §. Különösen a romai és görög katholika egyházban. I) A jus Placeti. A romai katholika vallás már szent István törvénye a) és azon körülménynél fogva, miszerint Magyarországban az uralkodó kellékei közt törvény szerint megkívántatik b) iőjelentőségü, a mint azt az a körül hozott számos törvények tanúsítják. A királyt illeti a „jus placeti", melynél fogva a romai pápának bármily rendelete az országban nem foganatosítható és nem hirdethető királyi beegyezés nélkül. E jogot királyaink a legrégibb idők óta igen szigorúan gyakorolták, c) így Zsigmoud a romai pápával viszályba elegyedvén, felségsértési bün és halál-büntetés alatt tiltá meg a papoknak, rang különbség nélkül, a pápa vagy romai udvari hivatalok bármily leveleinek, rendeleteinek az ő beleegyezése nélküli kihirdetését és végrehajtását, d) a) Dec. L. 1. C. 1. b) 1723. 2. c) Kollár : de origine et usu perpetuo pot. legislative. Benczúr német munkája e czim alatt: Was hat der Kegent fiir ein Recht uiber papstliche Bulién ? — d) A romai pápák bullái hátlapján e jog következőleg jelentkezik: „In quantum ejusdem tenores juribus et ordinationibus regiis non adversantur, benignum Placetum tribui" Gr. Cziráky 474. 475. §. 131. §. II. Főegyházpártfogásijog. A fő egyházpártfogási jog „Jus supremi patronatus" királyainknak szent Istvántól kezdve mintegy örökölt, s törvényszerinti joga, mely szent Istvánnak a romai kath. vallás körüli kitűnő érdemeiből származott. Verbőczy e jogot királyainknak 4 oknál fogva tulajdonítja : 1) mint alapitóknak, 2) az első királytól eredért apostoli hivatalnál, 3) elévülésnél, 4) esküvel erősített hely-