Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított szabályokhoz és azóta a legújabb időig hozott törvényekhez alkalmazva (1874)

I. Általános rész

SÍ főleg oly törvényeknél van helye, melyek átalánosan intézkednek, és megszorítás nélkül más világos törvényekkel elle ikezésbe jönnének, vagy ha a törvény czélja -a megszorítást kivánja, p. o. midőn a törvény tiltja a kiskorúaknak a szerződések kötését, ezt csak az ártalmas szerződésekre kell szorítani, mivel hasznos szerződéseket kiskornak is köthetnek. Az összeütköző törvényeknél is szükséges a megszorítás; igy p. o. a házasságot rokonok közt tiltó törvény c) a házasságot a protestánsok közt a harmadik izben megengedő törvény miatt csak az első és második izre szorítandó d). a) P. o. alább a 424. §-nál. Innen ered törvényeink körül elfogadott ama jogszabály is, hogy a hol a törvény világosan kivételt nem tesz, a nemnemesekre is a nemesekre szóló közönséges törvények alkalmazandók. — A szövegben kimondott szabály átalában akkor jön alkalmazásba, midőn a törvény csak elvet mond ki, és részletekbe nem bocsátkozik. — Ily elvet mondott ki az 1848: 15. és az o. birói érkezlefc is több helyeken. — b) P. o. Const. Jos. 61. §. szerint az elvált asszony illő időnek eltelése előtt újra férjhez nem mehet, nehogy a leendő gyermek apja felett kétség támadjon, a mely asszony tehát férje holta után bár rövid idő alatt szült, azonnal férjhez mehet. — V. ö. alább 230. §. — ej 1723: 12. — d) 1791: 26. 11. - Bővebben Frank. 33. 34. §§. V. ö. Frank. 134. §-hoz c) alattit például. 21. §. B) A szokás ós ereje. A szokás, a mennyiben jogszabályt jelent, nem más mint egyforma tettekben jelenkező jognézet, vagy is oly jogszabály, mely nem irott törvényen alapszik, hanem élés és gyakorlat által hozatik he a). Főjellege a szokásnak, hogy jogszabályt, mintegy törvényt foglal magában, melyet a vele élők jogviszonyaikban kötelező ereje érzetében követnek, és ez által különbözik a jogi értelembeni szokás a közönséges élet szokásaitól, melyeket ha követünk is, azért követünk, mert mások is ugy tesznek; p. o. háztartás, ruházat tekintetében ; de azért máskép is tehetjük, mit a jogi szokásnál már nem tehetünk, mert az kötelező ereje feletti meggyőződésünk szüleménye. Minden nemzetnek azon korlátokon belől, melyeket törvényei szabtak meg, van kisebb nagyobb mérvbeni autonómiája, önállósága, melynél fogva ugy köz- mint magánjogi, valamint társadalmi és házi életében bizonyos cselekvésformákat hosszas gyakorlat által megállapít, és azokat követi; teszi azt néha szükségből, mivel arra törvény nem létez; teszi czélszerűségből; teszi néha anélkül, hogy a szükség vagy czélszerüség mellette szólna, csupán mivel az ősök