Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított szabályokhoz és azóta a legújabb időig hozott törvényekhez alkalmazva (1874)

II. rész. Vagyonjog

180 lefizetése és a zálogtartó által külön keresettel beperlendő javítási költségek megtérítése mellett visszabocsátaudó ; mely utóbbiak tekintetében a 2. pontban meghatározott eljárásnak lészen helye. 6) Ha a felperes a keresetben vagy a fő ügy folytában a zálogos sommát számszerűleg előadja, és annak lefizetésére ajánlkozik, alperes pedig az elismerésbe nem bocsátkozik, vagy pedig nagyobb zálogos összeget követel ngyan, de azt be nem bizonyítja, avagy ha nagyobb zálogos sommá beperlését tartja fen magának: ugy az Ítéletben, ha a kereseti kérelemnek hely adatik, mindenesetre ki kell mondani, hogy a zálog a felperes által előadott zálogos sommának, és az utóbbi esetben még a zálogtartó által külön keresettel beperlendő nagyobb összegnek is lefizetése mellett visszabocsátandó. Alperesnek mindezen esetekben szabadságában áll a zálogos sommá tekintetében! nagyobb követelését az elvévülési határidő alatt érvényesíteni. aj 1852. nov. 29. pátens 36. §. — b) Id. polg. perrendt, 1853-ról, 27 §. — c) 1858-diki 0. Kórmlap. I. 229. szám. II. Szelet. A jobbágyi javakról. 154. §. A jobbágyi javakról átalában. A nemesi javak azon részei, melyeken régi idők óta jobbágyok laktak, és melyeket azok bizonyos majd a törvény, majd szerződések által szabályozott szolgálatok teljesítése mellett birtak és miveltek, azon kiváló tekintetnél fogva, miszerint a közteherviselés elvének elfogadásáig a) az adó csaknem egyedüli alapjául tekintettek, a földesúr egyéb nemesi birtokaihoz hasonló természetűek lenni megszűntek, és bár azokra nézve a földesúr korlátozva volt, de ezen korlátokért a szerződés vagy törvényszabta jövedelmek és szolgálatok által kárpótoltatott. Ezen a törvényhozás által régi idők óta gyakorlott szabályozás folytán az ily javak többé már nem nemesi, hanem tulajdonképen jobbágyi jav.iknak neveztettek b). A jobbágyföldeknek valóságos tulajdonosa a földesúr volt, a jobbágyot 1836-ig még a használati tulajdon sem illette, mivel ez is sokban a földesúr intézkedése alá esett; de az 1836-ki törvény megadta a jobbágynak a használati jog szabad eladási jogát c), az 1848. pedig az úrbér és azt pótlószerződések alapján addig gyakorlatba