Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított szabályokhoz és azóta a legújabb időig hozott törvényekhez alkalmazva (1874)

II. rész. Vagyonjog

154 132, §. Az iktatásról. Az adományt nyerőnek az adományos jószágba törvényes bevezetése iktatásnak, S t a t u t i o n a k neveztetett. Erre törvény szerint megkivántatott: 1) két együtt jelenlévő alkalmas személy, királyi, t. i. és káptalani (conventi) hiteles ember a). A királyi embernek nemesnek és azon megyében, hol az iktatást kellett végbevinni, birtokosnak kellett lenni öj, ez azonban a kir. táblai hites jegyzőben mint királyi emberben nem kívántatott c). Iktató parancs cl) (Mandátum s t a t u t o r i u m) , melyet vagy a király, vagy az ország rendes biráinak egyike adott, és a melyben kiküldetése foglaltatott; ennek ha ez volt a záradeka „Cum Nos attentis meritis" a királytól származott, és ereje egy évig, ha pedig „Dicitur Nobis," az ország rendes birájától jött, és ereje 60 napig tartott. — A káptalani embernek pedig hitelességgel biró káptalan tagjának és esküvel kötelezettnek kellé lenni, kiküldetéssel a bevezető parancs hátára vezetve, és 2 vagy 3 tag által aláírva; a kiben egyszersmind a törvények ismerete is, a mennyiben ily eljárásra szükséges vala, megkivántatott. Ha az iktatás egy év alatt meg nem történt, az adomány elavult; az év az adománylevél kiadatásától, keltétől számíttatott; de kir. jóváhagyásnál a függő feltételnek, melylyel adatott, teljesültétől p. o. örökbefogadásnál a fogadó halálától e). A bevezetést a helyszínén vagyis magában a nyert jószágban kellett teljesíteni, kivéve, ha ott ellenség vagy döghalál tanyázott, akkor a megyegyülések székhelyén is lehetett végbevinni, egybehiván a megye tisztviselőit, a szomszédok és határosok jelenlétében, és a jószág lakosait is tudósítva. — Különben a helyszínén a szomszédok és a határosok összehívását nyílt téren és nappal kellett végbevinni; a másként végbevitt alattomos iktatásnak tekintetett, és a javak örökbecsárával toroltatott f). Alattomosnak tekintetett az országból az ország dolgaiban távollevők jószágába történt iktatás is g). Az iktatási szertartás maga akként ment végbe, hogy a királyi ember felolvasván a helyszínén a fennebb emiitettek előtt az adománylevelet és az iktatási parancsot, és tartalmát a nép nyelvén is megmagyarázván, az adományost karon fogva egy pár lépéssel előre vezette, egy rögöt a földről felvéve kezébe adta, az adományost a birtokba bevezetettnek kijelentette. Az eljáró emberek három napig a helyszínén, és összesen 15 napig együtt maradtak az ellenmondásoknak meghallgatása végett; és ha ellenmondások történtek, az ellenmondókat a kir. ember 15-öd napra a kir. tábla elé megidézte ellenmondásuk okának adása végett;