Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított szabályokhoz és azóta a legújabb időig hozott törvényekhez alkalmazva (1874)
II. rész. Vagyonjog
148 hogy a jószág birtokát ugyan a király nem adhatta, és azt a kir. ügyész perrel kereshette volna; de a király e kereseti jogát másra átruházta, igy az ily adományt nyerő egyelőre csak kereseti jogot nyert, és mintegy a kir. ügyész helyébe lépett, mint annak engedményese. Ebből tehát az következik, hogy ha az adományos ily adománynyal a jószág birtokosa ellen fellépett, keresetét igazolni, bizonyítani tartozott, ebben őt az adománylevél záradéka korlátozta. Ha tehát meg van nevezve az egyén, kitől, és az ok, melynélfogva a kir. jog eredett, mindkettőt szorosan magyarázva bizonyítani kellett, más személyekre vagy más okokra átmenni nem lehetett. Különösen pedig: 1) ha az adomány bizonyos egyén magszakadására hivatkozott, nemcsak a magszakadást kellett bizonyítani, hanem azt egyszersmind a jószágra is kellett minden tekintetben alkalmazni. Az elsőt illetőleg csak valóságos és nem polgári halál jöhetett figyelembe a), és a bizonyítás a szerint volt teljesítendő, a mint az adománylevél záradéka szólott b); a második tekintetben néha elég volt a magszakadtnak birtokát igazolni, ha az haláláig maga önszemélyében vagy más által p. o. zálogba adva bírta a jószágot. Ha pedig a magszakadt végrendeletet hagyott, vagy a jószágról más intézkedés találtatott: akkor a felperesnek ezen intézkedést is meg kellé dönteni, s illetőleg igazolni, hogy az intézkedő szabad intézkedési joggal nem bírt c). Ha pedig maga a magvaszakadt soha sem volt vagy már halálakor nem volt a birtokban, akkor annak gyökeres jogát is kellett bizonyítani cl), A kinek adománya pedig soha birtoklással meg nem erősödött, annak magszakadásából az, a mit nem bírt, visszaháromlottnak tekinthető nem lévén, a felkérő az előbbi még ki nem merített háromlás okából indulhatott e). A leányág ellenében pedig, ha az adományos azt találta a birtokban, a fimaradéknak kizáró joga vala bizonyítandó f). 2) A hütlenségbőli felkérő tartozott a hűtlenség valóságát teljesen bebizonyítani g) ; és ezt teljesítve győzött még akkor is, ha a vádlott az ítélet előtt meghalt, mivel a törvény világosan azon nézetből indult ki tekintet nélkül a büntetésre : hogy a jószág már magában a bűntett elkövetésének időpontjában visszaháromlottnak tekintetett h). Az adományos keresetét vagy a bűnös, vagy annak örökösei elleu intézte, vagy más ember ellen, ki az elkövetett bűntett után lépett a jószágba. Az elsők sem önbirtokukat nem tagadhatták, sem gyökeres jogukat tagadni nem akarhatták, és igy a bizonyítás csupán a bűntett valósága körül fordulhatott. A második esetben azonban csak akkor lett a jószág az adományosé, ha bebizonyította, hogy a jószág a bűntett elkövetésekor a bűnösé volt, és igy azt már mint a bűntett elkövetésekor visszaháromlottnak tekintendőt, később senkinek joggal
