Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított szabályokhoz és azóta a legújabb időig hozott törvényekhez alkalmazva (1874)

II. rész. Vagyonjog

113 1802: 24. 2. §. - f) 1802: 24. 6. §. - g) 1729: 22., 1802: 24. 7. §. — h) 1802: 24. 10. §. 1840: 9. lö. §. — i) 1802: 24. 11. §. — kJ 1802: 24. 8. §. — Íj 1840: 9. 15. §. — m) U. o. — n) 1802: 24. 8. §. — o) \5.o.—p) 1802: 24. 9. §. 96. §. A találás. — Bitangma rhák. I. Találás tárgyai a/ elvesztett, elhagyott, elrejtett, beásott, befalazott ingók, mely utóbbiaknál az idők régisége miatt a tulajdonost tudni nem lehet. Vannak továbbá földben rejlő oly tárgyak is, melyek eddig senkié nem voltak, p. o. a föld gyomrában lévő használható tárgyak, hova a fémek is tartoznak; ezekről azonban minőségük szerint a földtulajdonos jogainál emlékszünk a). Az elveszett dolgot a találó magáévá nem teheti, hanem azt az elévülés ideje alatt igaz urának kiadni tartozik b). Az elhagyott csak ugy lesz az elfoglalóé, ha az elhagyás felett kétség vagy kérdés nem támadhat. Elrejtett dolgoknál, a mennyiben az elrejtés régi időből származik, figyelembe jön azoknak érték vagy régiség, vagy mindkét tekintetbeni jelentősége; az ily dolgok kincsnek neveztetnek. A talált kincsnek felét a föld ura, felét a találó nyeri; ha pedig értéke 150 forintot meghalad, három egyenlő részre osztatik : a föld ura, a találó és a kir. kincs között. A minek pedig régiségi, tudomány tekintetében értéke van, az a nemzeti múzeumba tétetik, és az illetők annak becsára szerint elégittetnek ki. A ki pedig a kincset gonosz szándékkal eltitkolja, a maga részét egészen elveszti, ha pedig csak tudatlanságból vétett, illetősége 73 részét. Az eljárás a kir. kincstárt illeti c). Azonban más jószágán kincset keresni a tulajdonos engedelme nélkül vagy ellenére kártérités, és ha birói letiltás ellenére történt, hatalmaskodás súlya alatt tiltatik d). II. Bitangmarhák a szolgabírónál vagy városkapitánynál bejelentendök, és három hónap után árverés utján eladandók, áruk pedig a költségek és kárpótlás levonásával a megyei vagy városi pénztárba tétetik, honnét a magát jelentő igaz tulajdonosnak bár mikor kiadatik e). a) Alább a 101. §. — b) Az elveszett okiratokra nézve 1. Polg. törvkez. rendt. 41. 529—533. Az 1803. martius 28-ról kelt 599. sz. pátens szerint a b eni u t a t ó r a szóló bizonyos lejáratú állampapirosoknál a hirdetvény ugy bocsátandó ki, hogy a megsemmisítés mindig 1 év és 6 hó és 3 nap elmultával lépjen hatályba azon naptól kezdve, melyen a kötelezvény vagy szelvény lejár, vagy ha kérvény a lejárati időn túl adatott be, a hirdetvény kibocsátásától; a fennebb kijelölt időn belől azonban az illető pénztárnál a fizetés akadály nélkül történik. — A bemutatóra szóló oly állampapirosokra nézve, melyek a tőke visszafizetését illetőleg bizonyos időre nem szólnak, vagy a fizetés bizonytalan 8