Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 65 X. És itt egy darabig meg kell állapodnunk. — — E tény képezi a pecsovics politika első fejlődési korszakának zárkövét. A deákpárt bebizonyitotta mindenütt s minden irányban; az országgyűlésen, a delegátióban, a belügy és közigazgatás terén, hogy százszorta szolga iabb, szűkkeblűbb és osztrákabb az osztráknál. Bebizonyitotta, hogy nem az alkotmány, a nemzeti hatalom s a szabadság fejlesztését, hanem a tespedést, az ultraconservatismust s a hátramenést választotta uralkodása vezérelveiül. Ezen retrográd iránynak — mely a kormányon levő párt minden intézkedéseit jelemzi — tulaj donitható, hogy az önkormányzat azon kevés ágaiban is, melyeknek intézése egészen a nemzet kezeibe adattak t. i. az oktatás- bel- és igazság ügyben — eddig csupán hibák és mulasztások jegyezhetők föl. Mindezeket a következő füzetben fogom tüzetesen tárgyalni. Mostan csupán a kormány utolsó diadaláról akarok még szóllani, mely a pecsovicsvilág ezen első phasisát leghivebben s legtalálóbban jellemzi. Az Asztalos-féle ügyet értem, s a szomorú félegyházi katastrofát, melyet a kormánysajtó nem átallott diadal gyanánt kizsákmányolni. Más boldogabb országokban a bűntények kizárólag a büntető törvényszék fóruma elé tartoznak. A bűnöst elfogják, kimérik reá az érdemlett büntetést s azzal vége a dolognak. Nem jut senkinek eszébe bűnéért — legyen az akár földlopás, akár lázitás — atyját, 5