Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 50 A politikában hálát, kegyeletet vagy kíméletet nem lehet senkitől sem követelni. Oly kevés jelét adtuk egy idő óta életünknek, hegy ellenségeink és barátaink méltán tetszhalottnak tarthatnak. Oly soká követtűk a lemondás, meghunyászodás, kétségbeesés politikáját, hogy nem ütközhetünk meg benne, ha végre mások is kétségbeesnek fölöttük. Csak haladjunk ez uton, csak haladjunk e léha, semmit tevő', erély, önérzet és lelkesedés nélküli, személyes politikusok, e sivárlelkü politikai farizeusok vezérlete alatt, úgy nemsokára teljes joggal el ' fogják mondhatni róluk azt, a miről már is fennhangon vitáznak, hogy nincs többé magyar nemzet! VII. Van nekem egy nagybátyám Pesten. Tetőtől talpig, testestül lelkestül, valóságos igazhitű telivér pecsovics. Különben higgadt gondolkozású, eszes ember (a deákisták igy nevezték el a lelketlenséget és gyávaságot) A mellett nagy előszeretettel bir a jó asztal, finom borok, gazdag hivatalok, cifra titulosok s más ily apróságok iránt. Szóval tökéletesen kifejledt, három próbás deákista. Már 186 l-ben kilépett a nyilvános élet küzdterére ezen jelszóval „En Deák Ferencet követem"' És meg kell hagyni neki azt az egyet hogy elvéhez hiv maradt. Követte is Deák Ferencet egészen (Talán a 48 teljes kivivásáig? Ej ez csak mellékes dolog volt) egészen kitűzött céljáig t. i. a ministeri bureauk legesleg belsejéig. Itt természetesen számára is jutott egy kényelmes minister tanácsosi karszék sőt egy aranysar-