Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

- 38 ­nyek ismét visszahozhatják; de a miről a nemzet félve a szenvedésektől önmaga lemondott, annak visszaszer­zése mindig nehéz s mindig kétséges." Azonban tapasztalták hogy a butítás, ámítás, er­kölcstelenités minden eszközeivel sem voltak képesek mindeddig annyira megrontani a nemzet egészséges szellemét, hogy már mostan (a 61. országgyűlés alatt) eldobva álarcaikat merhessék kimondani, hogy: hiszen mi csak azért ragadtuk ki kezetekből a 48-as zászlőt, hogy az ellenségnek kiszolgáltassuk ! Folytatni kellett még hosszú kinos provisoriumo­kon keresztül a puhitás, lélekvásárlás, erkölcsi és szel­lemi megvesztegetés, a történet vakmerő és arcátlan meghamisításának s a fogalmaknak az elferdített és meghamisított tényekből vont következtesések általi összeszavarásának pokoli müvét. Ezen célt tökéletesen elérettnek vélték 1865-ben s ekkor már eléggé erőseknek érezték magukat arra nézve hogy lassanként fellebbentve a fátyolt — de még is oly óvatosan hogy csak a gyakorlottabb szem ismer­hesse fel alatta nemzetellenes céljaikat — s sánta Bá­thori és egyéb hozzá hasonló megbélyegzett hazaáru­lók példájára hivatkozva kimondhassák hogy le kell mondani azon vívmányokról, melyeknek megőrzését és megvédését a nemzet szine előtt becsületökkel és es­küjükkel megfogadták mert „máskép bekövetkezik a feltámadás nélküli halál." Idáig fejlődtek a dolgok midőn hazámból eltá­voztam. Átláttam hogy már most csak valamely nagy isteni csoda mentheti meg nemzetemet azon örvénytől mely felé hűtlen vezérei sodorták. Mert hiábavaló vakmerőség lett volna szemb e szál­lani a mindenható pecsovics céhhel. A nép már megdob-

Next

/
Thumbnails
Contents