Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

- 38 nyek ismét visszahozhatják; de a miről a nemzet félve a szenvedésektől önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz s mindig kétséges." Azonban tapasztalták hogy a butítás, ámítás, erkölcstelenités minden eszközeivel sem voltak képesek mindeddig annyira megrontani a nemzet egészséges szellemét, hogy már mostan (a 61. országgyűlés alatt) eldobva álarcaikat merhessék kimondani, hogy: hiszen mi csak azért ragadtuk ki kezetekből a 48-as zászlőt, hogy az ellenségnek kiszolgáltassuk ! Folytatni kellett még hosszú kinos provisoriumokon keresztül a puhitás, lélekvásárlás, erkölcsi és szellemi megvesztegetés, a történet vakmerő és arcátlan meghamisításának s a fogalmaknak az elferdített és meghamisított tényekből vont következtesések általi összeszavarásának pokoli müvét. Ezen célt tökéletesen elérettnek vélték 1865-ben s ekkor már eléggé erőseknek érezték magukat arra nézve hogy lassanként fellebbentve a fátyolt — de még is oly óvatosan hogy csak a gyakorlottabb szem ismerhesse fel alatta nemzetellenes céljaikat — s sánta Báthori és egyéb hozzá hasonló megbélyegzett hazaárulók példájára hivatkozva kimondhassák hogy le kell mondani azon vívmányokról, melyeknek megőrzését és megvédését a nemzet szine előtt becsületökkel és esküjükkel megfogadták mert „máskép bekövetkezik a feltámadás nélküli halál." Idáig fejlődtek a dolgok midőn hazámból eltávoztam. Átláttam hogy már most csak valamely nagy isteni csoda mentheti meg nemzetemet azon örvénytől mely felé hűtlen vezérei sodorták. Mert hiábavaló vakmerőség lett volna szemb e szállani a mindenható pecsovics céhhel. A nép már megdob-