Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

- 32 — gát és függetlenségét, s én részemről szeretnék ezen érdekes processusnak tanúja lenni. — Elhatároztuk, hogy Magyarországba utazunk. III. Türelmetlenül s a legviharosabb érzelmektől ostromoltatva vártam elindulásunk napját. Váljon az imént lezúgott, kiszámithatlan horderejű világesemények felrázták e szerencsétlen hazámat mély szellemi aléltságából ? Váljon fog-e elegendő lelki éberséggel, férfiassággal és Önérzettel birni, hogy megértse hivatását s nagyszerű feladatának magaslatára emelkedjék? Váljon nem fogják-e a nemzet álbarátjai, a gyávaság és kétségbeesés politikájának emberei ügyes manoeverek és intriguák által oda terelni Magyarországot,, hogy azt, melynek megtagadására a hatalom legbarbarabb kényszereszközei sem birták rá venni — most a megalázott és lesújtott ellenségnek önként áldozza fel? Ezen aggodalmaimat eléggé igazolta Magyarország múltjának története. Mindig volt itt egy kishitű lelketlen, nemzetietlen párt, mely azon időben midőn jól folytak Ausztria ügyei (s melyet a történet tanúsága szerint mindenkor arra használt hogy vérig zaklassa nemzetünket) látszólagos oppositio által ki tudták vivni a nemzet könnyen hivő részének bizalmát. Ezen a pecsovics párt által kicsalt bizalom volt mindenkor a hatalom legbiztosabb s leggyümölcsözőbb tökéje,melyet azon időre tartott fönn, midőn a veszedelem nagy napjai jöttek s midőn Magyarország egy mozdulata, egy szava elegendő lett volna arra, hogy vagy