Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 30 — És Magyaország mélyen halgatott. Halgatott még akkor is midőn fiainak százezrei seregenként hurcoltattak a cseh és olasz csataterekre oly háborúba melyet legszentebb érdekei s természetes szövetségesei ellen folytattak. Ekkor kezdett Európában azon vélemény elterjedni : hogy Magyarszág meghalt! Nekünk nem kell a bosszú politikája! e frázissal palástolták a deákisták reactionar céljaikat. Hiszen mi sem a bosszú politikáját követjük, válaszolhatták az igaz hazafiak, hanem a becsület és szabadság politikáját, melynek megbuktatására önök szövetségre léptek. Végre megjött a Custozzai győzelem hire s néhány nap múlva ennek természetes viszhangja gyanánt azon tudositás: hogy a magyar országgyűlés fel lett oszoltatva. II. Azon nap midőn a dicsőséges Chlumi diadal hire Párisba érkezett egy sétát tettem Amadéval a Boulogni erdőbe. Mióta Amadé betegségéből föllábadt, egy árva szóval sem érinté kivándorlási tervünket. Ugy látszott hogy végkép megfeledkezett róla. Most magam vittem e tárgyra a beszélgetést. — Nós, mikor utazunk Austráliába? — kérdém. — A mikor tetszik. Én minden percben kész vagyok. — De én azt veszem észre — viszonzám — hogy már most nem csüngsz e terven oly rajongó előszeretettel mint ezelőtt.