Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 6 — Magyarországból, melyet akkor fél Európa rabszolgacsordái vérbe és lángba borítottak, Helvetiába utazott, a határon ezt énekelte: Isten veled hazám, bátrak hazája! Csodálatos, hogy az ember azon tulajdonságot csodálja leginkább másokban, melylyel legkevésbé bir. Mostan már nincs oka a nemes bárónak a magyar nemzet bátorságát bámulni és megénekelni. Énnekem, midőn Magyarország határát átléptem, kedvem volt az idézett versszakot búcsúztatóul eként travestiálva visszakiáltani: Isten hozzád hazám, gyávák hazája! De ajkaim nem birták e káromló szavakat kiejteni s szivemben egy titkos hangot hallék, mely eként szólt: tiszteld Magyarországot! Ne merd káromolni e nemzetet, mely a szabadságnak s az emberiség szent eszméinek legdrágább vérével áldozott s mely oly csodákat müveit, melyek páratlanok az emberiség történetében, habár most végre — vezérei százszoros árulása után — csüggedten lehajtja fejét. IV. Ha olykor egy soka t igérő tehetség lép a szabadság és haladás bajnokai sorába; mi lelkesedéssel, rajongó örömmel üdvözöljük az uj tüneményt, s örvendünk ha ez tollának vagy ékesszólásának varázsereje által csakhamar kivívja a nemzet szeretetét, tiszteletét, bizalmát. De hányszor megtörténik, hogy aztán midőn már ezen megbecsülhetlen kincsek birtokába jutott, midőn az egész nemzet belé, mint vágyai s óhajai leghívebb apostolába helyezi végső reményét, osztatlan bizalmát,