Ormódi Bertalan: Pecsovics naptár 1868-ra (1867)

— 55 — lázadók a hortobágyi pusztán okvetlen guillotin alá hur­czoltak volna, mint annyi százezret, kiket irgalom nélkül kivégeztek. A nemes herczeg menté meg Batthyányi La­jos gróf életét is a forradalmárok guillotinja alól, látszó­lag erőszakkal letartóztatván a grófot, a mi azonban csak a herczeg ismert emberszeretetének kifolyása volt. Ezenközben a nemzet bölcse, kire minden szem irá­nyozva vala, Deák Ferencz, bizalmi és hálaföliratot ka­pott az ország minden megyéjéből azon csendes elmélkedő helyzetért, melyben valódi bölcshöz illőleg várta e vész­terhes időkben a haza sorsának merre fordulását. És e passiv magatartásának tulajdonitható főleg, hogy a nem­zet nagy tettekre buzdult s a Deák nevétől lelkesült hon­védek Szirmay és Zichy Ferencz grófok vezérlete alatt a szolnoki, isaszeghi, nagysarlói fényes diadalmas csatákban tönkre verték Kossuth lázadó csapatait, ki maga most másodszor lőn menekülni kénytelen, még pedig az erdé­lyi havasok közé az általa fölbujtogatott móczokhoz. Ha e fényes győzelmek most kellőleg fölhasználtat­tak volna, az egész lázadást mindjárt el lehetett volna fojtani; de Kossuth intrigái következtében, ki az udvar­nál nagy párttal birt, Windischgrátz herczeg diadalai köze­pette feltartóztatott s elmozdittatott a fővezérségtől. Kos­suth pártja erre természetesen újra vérszemet kapván, kitört az erdélyi havasok közül, Nagy-Enyedet és Szege­det fölégette s mindent kardélére hányt egész a Tiszáig. Mindamellett Szirmay gróf ujabb győzelmes előnyo­mulása futásra kónyszerité, s értesülvén arról, hogy az ország legkitűnőbb mágnásai Pozsonyban összegyűltek s erős szövetséget kötve egymás közt, életüket és vérüket fölajánlák a cs. k. kormánynak az 1848-iki törvények vé-

Next

/
Thumbnails
Contents