Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 87 — Lecke-óráim bár 4 óráig tartanak, mégis hagynak annyi időt, hogy egy holdnyi kertnek egy nyolcad részét — melyet számomra adtak, — megmüvelhetendem. Ebben én a rSzenvedelmes dinnyész"1) és a hevesi leghíresebb dinnyész sárga- és görögdinnyéivel fogok próbákat tenni és egy franciahonival, melyet „huszonnyolc naposnak" hivnak. Itten csak kötött (cserhajú) Dumlekfélék vannak és mivel mérő-számra adják, tehát kisfajtájúakat termesztenek, melyek jók, de nem különösek. E hely sokkal közelebb van New-Yorkhoz, noha ezt — mint az előtt is, — igen gyéren látogatom. Itten és a körifllevő vidéken többnyire gazdag new-yorki kereskedők és más üzérek laknak, kiknek szép házaik, de mind fából, és szép ékesitő fáik vannak; de csak hálni és reggelizni jönnek haza, s a nap többi részét az üzlet helyén töltik. Ezért a föld itt igen drága; a falutól egy német mértföldre a nem legjobb, homokos agyagos földet, és e mellett még szépen kövecseset, 300 tallérért lehet kapni; egy fertályórányira a falutól 1000 tallér. Itt sok konyhakertész és gyümölcsfa-tenyésztő lakik, kik mind New-Yorkba küldik termesztményüket, a hol jól adják el. A drágaság igen nagy, és a mi ritkán történik, igen sok munkás éhezett, nem lévén munka. A tél igen sokáig tartott s igen kemény volt; még most kezd csak esni és lágyabb idő beállni, hanem három hét előtt nem láttunk füvet. Midőn ezt olvasod, és véletlenül a boriték póstajegyeit láttad volna, ne gondold, hogy én tértem vissza Jerseybe; hanem Katona Miklós társam, minekutána elválni kényszerültünk, jobbnak látta a visszatérést, mint az itten maradást, közelebb gondolván lehetni családjáEz az elhunyt Sontágh, ki a föntebbi cim alatt igen jeles dinnyész-könyvet irt.