Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 71 — A hideglelés elhagyott, de még oly bágyadtságban vagyok, hogy ezer lépést sem tudok tenni, annál kevésbbé dolgozni, pedig ez a legfőbb arra nézve, a ki itt élni akar.1) De nem folytatom az én jeremiádomat s inkább veled együtt örvendek, hogy oly szerencsés voltál, a szép nagy természet székhelyén szemednek, képzeletednek és azután baráti körben nyelvednek is annyi élvet szerezhetni, következőleg a socialisták szerint: plaisir composé (összetett gyönyör) közt élni. Adja Isten, hogy minden év nyújtson neked ilyes élveket mindaddig, mig csak egy nagyobban: családod körében és pedig hazádban nem örvendezhetek Igen örültem továbbá, hogy szives leveledből több tisztelt és élő honfitársunkról hallhaték, élőt mondok, mert szegény Kázmér (Batthyányi) sorsát Szem ere azonnal tudtomra adta s én özvegyétől egy sajnálkozó levelemre már feleletet is kaptam, ki azt irá, hogy életének nem lévén többé célja, Magyarhonba nem tér viszsza, hanem vagy Párisban helyezi el magát, vagy pedig a télre özvegy Lajosnéhoz (Batthyányinéhoz) rándul. Szerencsés volt azonban, hogy leánya és férje halála után fia Geyza, Károlyi István és Dégenfeldék Osztendében vele mulathattak, respective: vigasztalhatták őt. Te mindazokról megemlékeztél, kik vagy Párisban és körülötte, vagy Helvétiában laknak, kivéve Karassayt, a ki hol van? Ha valamikor irsz egyiknek vagy másiknak, szives köszöntésemet átküldeniök el ne felejtsd. l) Itt oly részek következnek, melyeket az olvasó Mészáros más leveleiben is föltalál s azért azokat elhagytuk.