Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 69 — igézni, mert nincs tisztes füvem a farmon, melylyel elmossam, de kevélykedni sem akarok, nehogy a gondviselés még ezzel is meglátogatni sziveskedjék. Mivel pedig a gondviselésről szólottam, tehát a többi látogatását is elbeszélem. Júniusban minden jól és úgy állott, hogy július 4-dikén, jó remény fejében, midőn Mi na húgomasszony Európába készülne, bucsúebédet adtam a szabadban, hol Haraszty Guszti felesége s több más, hasonbőrü yankeek együtt voltunk, húgom elmenetelét sajnálandók és az északamerikai függetlenség évünnepét ülendők. Katona Miklós főzte a magyar ebédet. Magam - költette és nevelte csibepecsenyéből és rántott csibékből, magam-növelte uborka-salátából, magam-termesztette hathetes, tejfeles zöldbabból és csörögéből állott az, melyhez aztán a jó kávé és tejfel és a legjob friss viz, jó cseresnye és ribizli, és Franciahonból hozott málnaplánták-adta málna járult. És ez volt a huj! Már most jön a pfuj. Július 15-dike óta egész a a múlt szombatig, szeptember 9-dikeig nem esett. Minden úgy kiszáradt, hogy ha magamat is belé és ráadom, 100 tallért még sem kapnék meg érte; burgonyám mint a dió, kukoricám csővei félig telvék csak szemmel s 2000 káposztafejből lesz talán 100 kis fejecske. Sárga-dinnye egy sem lesz, a görög nem akar érni, bab lesz talán 6 véka és ugyanannyi tatárka. Ehhez járul az európai keleti kérdés visszahatása, mely a pénzt innét kihúzta; aztán az ottani jó termés, mely miatt pénzt élelemért nem küld, ebből következik az itteni drága pénz miatti minden gyár és üzlet pangása; és a drágaság nem a legszebb jövendőt igér, de igér nyomort, melyben azonban már benne vagyunk. Tehát tűrnünk kell, szenvednünk kell, és igy Áment mondok.