Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

Teleki Lacit — ha irsz — köszöntsd; én nem irhatok többet neki, mert két levelemre adós, de ezen észrevételt tartsd magadnak. — Battyányinénak irtam Nizzába és nem üdvözöltem Magyarországba hazameneteleért, azaz ezt nem érintettem. Mivel az „Africa" gőzös megérkezése után levelet tőled nem kaptam, jele, hogy a francia lottéria — tojást húzott ki számomra arany helyett, pedig nem esnék roszszul még egy ezer francos nyereség sem, mit reménylem, te azonnal útnak indítottál volna, felvigyázási járulékod levonása után. Azonban se baj! jó az Isten s talán jót ád, miután eddig csak roszban részesültem. Igen sajnálom, hogy családoddal összejöhetni még csak reményed sincs, pedig vajmi nehéz oly érzékeny szivnek mint a tied, kedveltjeitől oly sokáig távol lenni; azonban adja Isten, hogy nemsokára megvigasztaltathassál, s azért remélj, tűrj, de ne mozdulj. Mi a poklot akartál te Törökhonban, ha katona nem vagy? Amerikára nézve pedig Danteval felelek: Quelli che muojon nell ira di Dio, Tutti convegnon qui d' ogni paese. Az aláhúzott muojon helyett tedd: vivőn és a versnek nem ártottál s az itteni helyzetet rövidebben és jobban ki nem fejezheted. Az itt iróra nézve — dacára birtokának — borúra deríí nem állott be. Mig földönfutó voltam, a jövendő rosz képe rémlett előttem; most inchoate citizen (kezdő polgár) vagyok, és még több bajom, gondom van, hogy a mi kell, hol vegyem s hogyha nem instruálhatom: mikép és mily alakban legyek újra kóborló? Hanem ez itt nem aggaszt, mert itt nincs alacsony munka, csak eltartsa emberét, s koránt se hidd, mintha bánnám ide jöttémet, mert a nehéz munka egészségben tart.