Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 37 — riet Beechert Stove asszonyt is, a „Tamás bátya kunyhója44 szerzőnéjét, ki egyéb kellemetességei mellett kimondhatatlanul Ízetlen egy személy, de a föntnevezett férfi testvére. Hogy tehát kellemessé tegyem magamat, vagy hogy legalább irántam táplált jó véleményükben na­gyon ne süllyedjek alá, ezentúl csupán csak zsoltárokban fogok beszélni, miként erról majd egy későbbi levelem­ből meggyőződhetei. A mi engem illet, még mindig a légben lebegek, s ez az oka, hogy eddig nem lehettem miliomossá, követ­kezésképen nem is Írhattam: hogy már szivesen látlak. Igaz, nagyon jó lenne, ha itt lehetnél, mert egy ing­gomb felvarrásáért nem kellene 6 ezüst krajcárt, egy harisnya foltozásáért húszat fizetnem stb. Itt az emberek jobbak magukhoz mint az idegen­hez, a kit mindenütt meghúznak, de csak az ő hasznuk­ra, mert igy saját kárukon okulnak; itt egyik ember a másikon nem igen segit, azért, hogy mindenki segitsen önmagán. A vidéken ellenkezőleg áll a dolog. A salonok társaságai igen kellemessek; pl. bevezetnek valahova s igy szólnak: „I am happy to see you44, s aztán senki sem szól többet hozzá! Irodalomról kezdesz beszélni? erre azt mondják „Yes44; dicsérsz valamely rajzot, vagy fest­ményt? Azt mondják „Indeed44; valamit csinosnak tar­tasz? erre azt hallod: „Of course44; vagy meg vagy elégedve az idővel? erre megint azt mondják: „Indeed.44 Kérlek, tanuld meg mindezeket, hogy hasznodra legyenek, ha ide jösz . . . M. L.

Next

/
Thumbnails
Contents