Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

34 — csátva: üdvözöllek, tisztellek és köszöntlek, s ezeket add által barátaidnak, barátimnak, jóakaróidnak és jóakaróimnak is. Amen. Innét nem igen irhatok most még, minthogy csak oly okos vagyok mint voltam, s kilátásom sincs rá okosabbnak lennem, t. i. oly hamar, mint kívánnám. De se baj; nyororúság nélkül itt ki sem hághat fel az uborkafára, tehát „vogue la galére!" Mondd meg azonban mindannyinak, ki vagy Rothschildet vagy miss Couts-ot rá nem beszélheti kisérni őt, az ide ne jőjön, mert ha száz ajánló levelet is hoz, az nagyon nehezen fogja ó't előmozdítani. — — — — — — — — — Itten, ha Bárdyt kiveszem, a többi mind dolgozik és szerez is valamit; vasárnap az itteni magyarok jobban vannak nálamnál öltözve. Ha irsz egyszer, ird meg Beöthy1) hol van, hogy írjak neki is. Most csak mondd neki, hogy hagyjon fel az amerikai úttal, hacsak legalább 10,000 tallért nem hoz magával. Ezzel kezdhet gazdaságot mindenhol, NewYork körül 25—30 mértföldre vehetvén 100 holdat; a Westben (nyugaton) pedig vehet 300 holdat is, de várnia kell egypár évig, hogy pénzt csinálhasson és két évig ugy szólván önmaga zsírjából kell éldegélnie. — En egy lovagda felállításával bajlódom, ha pártolót és pénzt kaphatok. Kossuth legnagyobb ellensége, a „New-York Herald" egyszerre — cur, quomodo, quare? nem tudom, — barátom lett; rosz hirben áll, az igaz, de ha superos flectere stb. Mi lesz beló'le? máskor. Ingraham kapitány demonstrátiójában részt kelletett vennem; szólottam egy meetingben, de fiascót csinál*) Midőn az európai szárazföldre jött volna, Hamburgban szívbajban búnyt el.