Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 86 — nekünk szerezni, hogy megtartván a mostani védelmi állapotot, későbben azután lassankint ezen helyzeten kivül egyenesen megtámadó seregekkel lehessen előnyomulni, az ellenséget t. i. fészkében felkeresvén; igaz, hogy ez nagy nehézséggel jár, de a nehézséget nem kell ismerni, ha célt akarunk érni. — Igen nagy örömmel hallottam az itteni működéseket, noha csak ugy futtában mint veszett híreket; hanem minden esetre oly jól hatottak, miszerint azon reménységgel tápláljuk magunkat, hogy midőn a magyar a maga törvényességében van megtámadva, midőn egész hazájának boldogságáról és megtartásáról van szó, bírjon bármily kis erővel, nem kérdezi, hogy mennyi az ellenség ereje, hanem hogy hol van; és ezen a tére«n, mely egész életének legnagyobb kincsét, szabadságát és a haza függetlenségét tárgyazza, magát feláldozni mindig kész leszen. (Köztetszés.) Én a mostani helyzetemben, a mint csekély tudományom és tapasztalásom engedte, midőn a a táborból eljöttem, azt meglehetős állapotban hagytam, s remélem, hogy ezen állapot mindaddig, míg egy keveset el fognánk készülni, meg fog tartani, s seregünk addig is akármi ellenséggel is kész lesz szembe szállani. A képviselőháznak becses bizodalmát, a választmánynál működhetni , a mint hálás köszönettel fogadom, ugy tisztem szerint addig is, mig a törvényes téren, melyen állunk, többre haladhatunk, minden tehetségemet örömest fölszentelem. Mielőtt pedig a szószékről lelépnék, a mint magamat jóvoltukba ajánlom, ugy biztosítom, hogy gyengeségemen tulmenni nem tudván, azon csekély erővel, melyet birok, mindig készen állok." (Éljen!) Mészáros hámorát, mely élete legkeserűbb perceiben sem hagyta el, — miként száműzetésében irt leveleiből is láthatni — legjobban jellemzi azon ismeretes adoma, hogy