Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 71 — szem eló'l tévesztessék, örömest fogok hódolni, és mint közlegény is fogok szolgálni alatta. De most is azt mondom, liogy azt nem pártolhatom, mivel a magyart meg kell menteni, hogy azután magyar lehessen. De ha mindjárt változtatjuk is a rendszert, nem lesz abból magyar. Én tehát az uj rendszer behozatalát nem pártolhatom magyarilag, katonailag, még kevésbbé pártolhatom politikailag; mivel az igen nagy botrányt okozott. Negyedik zászlóaljra már az egész hadsereg mint messiásra vár, már pedig az országnak kötelessége azon hadseregre tekintettel lenni, mely egyfelől becsületünket tartja fenn, és az ország integritását megvédi, másfelől a magyar nevet legelső' helyre tűzi. Az egész birodalmi hadseregben a magyar az, mely leghátrább áll az előmenetelre nézve, kell tehát lenni jutalomnak, mely ó'ket buzditsa. Politikailag nem pártolhatom azért sem, mert azon népnek, mely hozzánk akar simulni, szükséges, hogy legyen ideje hozzánk simulni. Nem pártolhatom azért sem, nehogy olyanokat fizessünk, kik hasznunkra nem válnak; mert csak azok, kik szolgálnak, hasznosak a hazának!" Erre Záborszky Alajos a többi közt mondván, hogy a jognak elsó'sége van a politika felett, oda szavaz, hogy a hadsereg magyar lábra állitassék. — Kubinyi Ferenc pár módosítást ajánlva szintén oda nyilatkozik, hogv a hadsereg magyar legyen. Gr. Battyányi Lajos miniszterelnök figyelmezteti a házat, hogy ahhoz, miszerint a javaslat törvénynyé váljék, elkerülhetlenül szükséges ő felsége hozzájárulása. Már pedig oly alakba kell javaslatunkat öntenünk,' hogy az elfogadható legyen. Mert különben oly helyzetbe jöhet a haza, hogy a megszavazott hadsereg kivihető, már pedig kiállítva nem lesz, — s igy védelem nélkül marad. Luzsinszky Pál kassai követ megjegyzi, hogy a végből is magyar szinek alatt harcoljon a kiállítandó hadsereg, miután a mostaniból néhányan