Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 15 — Szutsics Amália kisasszonyhoz. Jersey, St. Héliers, 1852. Sept. 7-én. Kedves Málim! . ... Minthogy mesékről beszéltem, vájjon ezen O., a kiről nekem irsz, vájjon ezen monsieur egyetlen adósom-e e világon? Ha ő az egyetlen, quandméme, ő a maga résziről ezt a sorsot meg nem érdemelte. Mondd meg kedveseinknek, hogy virágaikból ezen szigetre is küldhetnének a kiállitásra, t. i. azon fuksziákból, melyekhez hasonlókat sehol sem láttam, mint Skótiában; ezek itt emeletes ház magasságra nőnek s öt hat ölnyi szélességben terjeszkednek ki, sőt itt a Calceo-latinek, a Manettianok, az Orchideák, sőt az Aremonák és a rokoko-hortensiák is oly kitűnők, színeikben s alkatukban annyira változatosak, mint csak a forró égöv alatt lehetne. Ezenkivül azonban szigetem ugyancsak unalmas; a „szépek" szépek, de hidegek, s annyira prude-ök, hogy ezeken VSálamon énekeinek hatása is megtörnék, s oly tettetve vonakodók, hogy ez Susanna becsületére is válnék; igy azonban csak a szobákban és a száraz földön tesznek. Azonban a vizben, a tengerben csupa Dianák ők, kik senkit sem fognának akteonizálni, erkölcsösebb Phrynek, kik a 19-dik század Zeuxiseinek szivesen szolgálnak mintául, mert ingük a tiszta hullámokon keresztül alig szolgál Isis-fátyolul; ez számokra úgy mint másokra nézve a házi szemérmeteskedésnek egy kis abonnement suspenduje. Nos, emeleti szobámból, a hullámok világával szemben tekintek belé a nagy kék vizbe, délfelé és keletnek; innen fúj a legerősebb szél. Hat órakor üdvözlöm már a zephyrt, hétkor a sós habok közé rohanok, nyolc órakor magam előtt egy findzsa mokkával s számban nargiléval visszaemlékszem azon országra, hol hajdanában Midás uralko-