Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 56 — nem leendett-e o is a tragédia elesett hősévé? Mi azt hisszük, hogy igen, mert nem birjuk átlátni, miként terelhette volna történetünk folyamát más útra. Most, 1866. júniusában oly polcon van, melyen működése sikerétol függ a világtörténet egyik eseménye, melynek ő lehet a hőse, — s minek köszönheti ezt ? Annak, hogy nem volt magyar iró. A választás mérlegelésénél Mészáros mellett ez is nyomott a latban. Lám, ily apró dolgoktól függnek a történet fejleményei! Ő felsége,'V. Ferdinánd király 1848. april 18-dikán nevezé őt ki, s ezt vele következő legfelsőbb kézirattal tudatta, mely magyar forditásban igy hangzik: „Kedves Mészáros ezredes!— Miután On általam magyar hadügyminiszteremmé neveztetett ki, ezredének vezényletét azonnal az alezredesnek fogja átadni s új állomása helyére rögtön elindul. — Bécsben, 1848. május 7-dikén. Ferdinánd." Ezen kineveztetését ugyanazon helyről s ugyancsak hasonló kelt alatt hg. Eszterházy, a király személye körül levő miniszter is tudatta vele s felszólitá őt, hogy a kegyelmes parancs következtében siessen új állomását elfoglalni, s néhány nappal később, 1848. május 26-dikán Insbrukban kelt diplomával ő felsége altábőrnagygyá nevezte ki őt, november 20-dikától számitandó ranggal s a diploma alján következő sorok fordulnak elő: „ General-Majors Patent, für den k. k. Obersten und Commandanten des Husaren-Regiments Gráf Radetzky Nr. 5, Königl. Ungarischen Kriegs-Minister Lázár von Més zár os." Hazájába érkezte után miként szerepelt s mint gondolkozott az ügyek menete és azok vezetőiről? azt bőven előadják „Emlékiratai," melyek ezen munkának más köteteit képezik, hadvezéri tehetségeit pedig nálunknál illetékesebb és iránta elfogulatlanabb irók bírálták, kik közül