Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 44 — „Mi az iskolai tárgyakat illeti, biz azokról sem tudok jobbat, vagy többet felhozni. Kár is lenne, mert sok hasznot úgy sem hajtottak e sorok Írójának. „Az iskolán kiviili dolgokat, különösen a magyar irályt illetőleg, ezekben sem haladtam valami sebesen, de mégis csak haladtam, mert olvasmányaimat ekkor már bővitettem. Ezek Dugonits, Báróthy, Guadányi és más, már elfelejtett szerzőktől eredtek, s köztük a „Peleskei nótárius4' a legfőbb helyet vivta ki magának, noha az „ Aranyperecek" is jóakaratban részesültek. Elmlékszem még „Cassandrára," s „Climo Miklós földalatti utazására" is. •— V^oltak ugyan még kisebbszerű olvasmányaim is, mint „Stigfrid és Brunszwick," — „Argirus királyfi," — a „Szép Magyellóna," — „A négy Hajmon-fi" és mások, hanem ezek a többi s kivált az iskolai olvasmányok tömkelegében elvesztek. „Társasviszonyaim a többiekéhez s ezek közt a szegényebb sorsúakéhoz hasonlitván, semmi különös benyomást sem gyakoroltak reám, annálinkább nem, mert még csak egyetlen iskolai barát sem fészkelte magát emlékezetembe. A mikről legjobban emlékszem, azok a nénémasszonyi körökben történtek, hol tréfa és nevetés közt kedvesen mult az idő, annyira, hogy a báró Laffért házában télen át tartatni szokott esti mulatságok semmi irigységet sem gerjesztenek bennem, annálinkább, mert a báró vendégei csupa hálából és elismerésből perec-báloknak nevezték ezen mulatságokat, minthogy a lábmunkások azokban perecnél s egy pohár víznél egyebet nem kaptak. S valóban az akkori, magyarán ivó időben nagy merészség lehetett ilyen mértékletességi eljárással boszantani a serdülő világot s mi több: a házassági jelölteket! „Még egy derék pofonról emlékszem meg, s pedig azért, mert azt annyi idő óta ép úgy nem felejtettem el, mint a városban kapott első virgácsomat, azaz azon