Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 36 — „Egy év lefolyta után tanárunktól, Tolnaytól és Sibilla s Eozália nagynénéinktő] elváltunk, s a kis Lázit Bajára vitték egy másik nagynénihez, kuklói Adamovics hitveséhez, a meghalt katymári plébános vérszerinti testvéréhez. Az Adamo vics-ház, noha vagyonát sertéshizlalással és eladással, meg szabadkai városi jószágok bérlésével szerzetté, Baján az úgynevezett méltóságos Szentgyörgyi Horváth és a nagyságos katymári Latinovics uraságok után az elsők közé tartozott. A háziasszony, Erzsébet, bár dalmata családból eredt, mégis oly eredeti, minden jó tulajdonsággal felruházott magyar jelemmel birt, hogy az egész közönség önkénytelenül tisztelte, s mindenki becsületnek tartotta, ha ismerősei, látogatói közé tartozhatott. „Itt volt tehát a serdülő' s már akkor árva gyermek, mert anyja is meghalálozott. Lelki tünemény az, hogy atyjáról, a ki ugyan szerette gyermekeit s természet szerint legjobban szerette a legkisebbiket, de ezen szeretetét a szigorral követelt s gyakori büntetésekkel kicsikart engedelmesség által mérsékelte, — mondom, hogy atyja mégis mélyebben megmaradt a kis Lázi emlékezetében, mint jó, szeretetteljes s az atyai büntetéseket mindig enyhitő anyja. — Ezen időben a számos gyermek közül csak hatan éltek; a többiek szüleiket vagy megelőzték, vagy utánuk költöztek. „Az élők közt volt az első ágyból, báró Hunt leánytól származott Dániel és Erzsébet, s aztán a második ágyból, vagyis a dalmata Piukovits anyától született Sybilla, Antal és Charitas, kik vagy nevelésben vagy tanodákban voltak máshol s csak Erzsébet lakott Baján, férjhez menvén Szutsics J ózsef alügyészhez; s emellett iskolai vagy a törvénykezési szünetek alkamával Dániel is Baján tartózkodott.