Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 12 — gadása miatt. Remélem, hogy ö okaimat, támogatva egy olasz levéllel, közlötte Kegyével, mihez itt még azt va­gyok bátor fölemlíteni, hogy nemcsak Páris, de még egész Piemont is — hol nevem s személyem ismeretes, — csukva van előttem, következőleg ólomnehezék gyanánt függnék Kegyed lakváltoztatási szándákán; s így a sors az, mely engem a vadonba kerget, nem pedig személyes vágyam, mely inkább választatna velem nemesszivű tár­saságot, mintsem oly hont, hol az emberek ép annyi ön­zéssel telvék, mint bárhol másutt. És azért újra kérem a grófhét, sziveskedjék bocsá­natát kimondani, sőt még kegyeskedjék megengedni azt is, hogy: ha a sors üldözését tovább is folytatná, én első kegyes Ígéreténél, vagyis inkább ajánlatánál fogva köré­ben tatáihassam fel biztos révemet. Az Úr Isten áldja meg és boldogitsa Kegyét! Leg­mélyebb hódolattal és hálaérzettel tiszteli és üdvözli alá­zatos tisztelője: M. L. Gr. Batthyányi Lajos özvegyéhez. Jersey, St. Héliers, Május 29-dikén, 185(?J. Mélyen tisztelt kegyes grófném! — Midőn Mayer, londoni honfitársunk tudositását kérésem testesitett tartal­mával olvastam, mély hálasóhajok törhettek elő belőlem, s midőn Kegyének magasztos érzelmű, nagyszivu sorait olvasám, átéreztem azokat s érzéseim terjedt részecskéit összegyűjteni, fogalmazni igyekeztem, de hiába! Nem szól­hattam, nem szólhatok, s nem szólok mást, mint azt, hogy az Úr Isten áldja meg Kegyét szülöttjei szép re­ményeiben, kik — mivel az alma nem esik messze fájá­tól — nemesszivu szüleik másaiként vigasztalják Kegye jövendőjét s erősítsék mindaddig, mig Kegyének szive,

Next

/
Thumbnails
Contents