Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 34 és alkalmaznia Vertalicsnak s igy a kis Lázi a magyar történelem előbbkeló' szereplőivel és eseményeivel annyira ismeretes lőn, hogy a káplán neveltjét és kedvencét valami csoda kis íiunak tartották. „Ezeken keresztül esvén, négy és fél éves koromban a templomi ministratió már kicsinység volt, a mit elejéntén persze csak a bal oldalon s csak a káplánnak, később azonban a jobbon és egyedül s ekkor már plébános bácsinak is végezhettem. „Ily örömök és foglalatosságok közt gyarapodott a kis fiu, élvezte idejét, sőt korához mért ismeretekben is öregbedett. Ez édeni időszak azonban nem tartott sokáig, mert még nem volt öt éves, midőn visszavitték Bajára, minthogy nagybátyám, Pinkovics plébános úr e világot a túlélettel cserélte föl. „Anyám még élt, de beteges volt, de számos élő testvéreim közül többekre nem emlékezem, mert már vagy szabad szárnyra keltek, vagy pedig anyámnak vérrokonainál tartózkodtak. Homályosan emlékszem arra is, hogy mivel beteges anyám a budai fürdőkben gyógyíttatta magát, azért tehát engem is fölvitetett Pestre, lévén ott két nemes Bóbics kisasszony, kik becsületben megöregedvén, a roppant számú rokonok gyermekeinek nevelésével foglalkoztak, nem lehetvén oly szerencsések saját szülöttjeiket nevelhetni. „Sibilla és Rozália nevet viseltek az elöregedett hölgyek, kiknek kezei alól kerültek ki és óvó szárnyaik alatt serdültek föl az Adamovics, Bóbics, Kliegl és a Mészáros -család élő reményeik. Több más, távolabbi rokon is neveltetett ott, ezekből azonban akkor csak egy család volt képviselve; ennek nevét elfelejtém, de jól-emlékszem reá, hogy az idősebb leány iránt némi vonzalommal viseltettem, mert néhány évvel idősebb lévén nálamnál , viszonhajlama dicsvágyamnak elégtételt nyújtott,