Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 25 — pathologia szerint más fájdalmat okozván, a felső helyről az alsóbbra vonták le s így mindennek vége lőn — a visszaemlékezésen kivül. „A másik eset hasonló eredménynyel végződött, csakhogy más okból keletkezett s más szinhelyen történt. Apám paripája, melyen — mint már emlitém — gyakran kilovagolt, miként E-osinante, szintén szerette gazdáját ki viszont őt kedvelte, kényeztette. A paripa azonban istállójában nem szenvedhette a gyermekeket s ha evése közt szóliták vagy feléje közeledtek, fülkonyitással s lábfölemeléssel ijesztette el őket. Apám Lázit is figyelmeztette, sőt érezhetőleg meg is mutatta, mik ép nem szereti a Lázikat s miként érezteti velők a Tátos ezen szeretlenséget. Ez mind szépen volt mondva, csakhogy falra hányt borsó vala, mert ha a széles udvaron apám, a lovász vagy más tekintély nem mutatkozott, a Tátos azonnal meglátogattatott. Ezen merények gyakran és szerencsésen sikerülvén, az atyai tanács csakhamar el lőn feledve. Történt egyszer, hogy a Tátos rosz kedvében, Lázi pedig jóban volt s ez merészen belépvén az istállóba, közeledett hozzá, sot kezével tapogatni is akará, midőn a Tátos mérgesen kapván hozzá, mellénél vagy galléránál fogva fogai közé vette s megrázván az ajtó küszöbéhez dobta, úgy hogy Lázi az ajtón kivül a ganéj dombra esett. Az ijedség, az esés s a zúzás-okozta fáj dalom rikitásban tört ki belőle, a ház lényei összeszaladának s közöttük, vagyis utánuk atyám is, ki az aszszonyi tisztitó kezekből ki- és a magáéiba vett s szokott modora szerint: „Mondtam, ugy-e?" szók között az elhárító vagy másfelé térítő orvosláshoz látott. „Az utolsó esetet ha nem is okirattal, de okozati jegy gyei is birom támogatni és bizonyitani, mert nyelvemen viselem azt s talán a seb után ott maradt domborodott helynek köszönhetem, hogy sem ékesen, sem jól,