Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 10 — igen örvendenék, ha ezt valamivel viszonozhatnám; mondd azt is meg nekik, hogy én igen is érzem napjaim súlyát, de meg nem hajlottam, s ha tizszer nagyobb lenne is a súly, még sem görbülnék meg. Gazdasági ügyeinket illetőleg, kivált miattad igen sajnálom, hogy azt meg nem kaptad; mert ha egy szeretetreméltó női lény az őszszakái előtt fiascót csinál, ez verwutzelte Geschichte, nem annyira reám nézve, — qnandméme én a pénzt igen jól használhattam volna — s mert a régi közmondás szerint (salva venia, nem vonatkoztatván ezt egy táborszernagyra) kutyából nem lesz szalonna. Mindent megengedek neked, csak nem lamentálást s engem s téged megalázó cselekvést, mert erre gondolva minden falatom keserűvé válnék. Ha úgy akarod, irj minden második, harmadik hónapban egy-egy csinos levelet, mely politikával is meglehet sózva és spékelve, s aztán várj arra, a mi következik Supponálom, mert óhajtom, hogy jól megy dolgod. Szigetem január és februárban jobban tetszett mint márciusban; e hónap szeles, kellemetlenül hideg; az april melegebb, de még mindig szeles, azonban remélem, hogy jobbra fordul. Kertemben passabel mennek a dolgok s minden zöldül. Mi mindennap látjuk egymást, azonban ritkán, vagy egyátalán nem játszunk; tökéletes harmónia, reciproque, s türelem uralkodik és mindnyájan szorgalmasan imádkozunk, természetesen magyarul. Üdvözleteidet mindannyian ép oly szivessen viszonozzák, s mindenki azt kérdezi: Irt-e már a mi niece-ünk ?x) Itt megemlítem, minthogy Mal) Azon időben a rendőrség szigora miatt a magán levelezések is többnemü háborgatásnak lévén kitéve, Sz. A. kisasszony nagybátyjához intézett soraiban a többi jerseyi ismerős menekülteket óvatosságból „nagybátyáknak" nevezte soraiban s ezek M. L. által őt viszont unokahuguknak.