Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 12 — „A házaspárt számos gyermek környezé, különbféle nemben, alakban, nagyságban és minőségben s ezek a szobát, az udvart s a kertet unalmas egyféleségben nem hagyták, s volt a házban átalában mozgás, következőleg élénk élet. „Apám — mint láttuk — autodidaktosz, vagyis önnön maga volt magának tanítója, természetes tehát, hogy a tapasztalást tartotta a legjobb könyvnek, már azért is, mert dacára a latin számadásnak: „ex nihilo nihil fit," — ő semmiből megyei pénztárnokká lett s midőn nyugalomba helyezé magát, táblabiró maradt." Hogy azonban Mész áros János azon időkhöz mérve egyszerű magyar táblabiró lettére szép olvasottsággal is birhatott, azt ezen „önéletirat" egyik helyéből méltán következtethetjük, midőn Mészáros Lázár szokott kedélyességében igy ir: „Sajnálnom kell az akkori időt, és benne édes atyámat, mert Martinovics, Zsigray, Laczkovics s több mások az ugy nevezett magyar jakobinusok közül (kik, mivel kóficot sütöttek a fiat lux által, -— mikép M. de Maistre a hóhérokat, ezen embercsodákat nevezte, — a más világra egy fővel rövidebben küldettek,)-—mondom, mert ezen jakobinusok közül többen kathekizmusokat s más ilyes, ártatlan lelkeket boszantó röpiratokat, könyveket terjesztettek, s mert még ezek előtt a jakobinusok- előtt maga József császár az istentelen s rendbontó szabad sajtó által megengedte az emberi gondolatok közzétételét, mintha ezek azért teremtettek volna, hogy nyilváníttassanak! Elég az hozzá, annyi rosz között némely jó is találkozott, miként az akkori könyvkiadó lajstromok igazolják, sőt azt is föl lehet tenni, hogy mivel atyám könyvtárában a holtak országából németnyelvű testes beszélyek is voltak, ezért talán más vékonyabb, karcsúbb iratok is létezhezhettek, melyek holta után Csáky szalmájaként szétröppintettek. Ezt pedig azért merem