Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

Honestus ab suis vocatus; Sed tamen semel mortuus, — Resurgat melior alius. Ki alant fekszik, volt Mészáros Lázár, a holt; 0 mi sem volt életében, Mint becsületes lény nemében, Patrónja-ként szegény; Ébredjen mint jobb legény. Végrendeletét még a forradalom napjai alatt irta meg; rövid ez szerkezetében, de ép oly becsületet sugárzó, mint egész élettörténete s mint versmértékileg ugyan rosz, de értelmében jó sirfelirata. A tulajdon kezével irt végrendelet külsó' lapján e szó áll: „Végszó"; belül pedig, a papir homlokzatán: „Végakaratom" s maga a végakarat igy hangzik: „Ha nem hibázom, egy végszóm létezik Pesten, az iró-asztalom egyik fiókjában, egy köteg papiros között; abban föl van jegyezve: mivel tartozom többeknek, kiknek kielégitésöket ebben az évben eszközlöttem vala, ha lehetséges lett volna; néhányak ugyan kielégitvék, de könyvnélkül nem tudom, hogy kik. „Mióta Pestre érkeztem, mint miniszter, fizetésemből alig birtam magamnak eleget tenni, azértis újra vannak adósságaim. Úgymint: W o d i á n e r urnái hatszáz , gr. Keglevich Gábor urnák egy lóért ötszáz, Laitner kapitány urnák 300, azaz háromszáz forint, t. i. nekiek fizetendők. Vannak kisebb bolti adósságaim: egy pár szabónál, gombkötőnél és másoknál, melyek talán mindössze két ezer forintot fognak tenni. Ha lovaim és búto-