Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 139 — iratában az igazságot csak három-negyedrészben irom alá. — Azóta, azaz december óta még nem irt; ha haragszik, sajnálom, de nem tehetek róla. Végéhez közelitvén levelemnek, magamról nem irhatok mást, minthogy ehetem, ihatom, alhatom s járkálhatok, de a mikép? a hogyan? — az már más. — Az uj év is jól köszöntött be, de a február, a március, sőt még az april is idáig mindazon betegségeken keresztülhajtott, melyeken életemen át bajlódtam, csakhogy az ágyba nem birt hajtani. Hat hó óta kelések általi tisztulásom — ha tisztulás, és mire? •— egyre tart s igy szenvedéseim folytán a pátriarchai korra számot tarthatnék, — ha igaz, — s igy Európát megfiatalodva láthatom meg, ha látom. Ez most Pukytól s Pukyn függ, ha ő személyem iránt hajlékony lehet; ha nem lehetne, úgy füstbe menend reménységem s akkor nem láthatnálak meg sem téged, sem másokat, mert magam emberségéből elmehetnék ugyan Londonig, de ott már nem élhetnék abból, sem vissza nem térhetnék. — Miben áll a dolog köztünk, tudni fogod június vagy júliusban, mert akkor el lesz az már döntve; addig is tehát eló're örülve, reménylem oly hó' átkarolásodat, mint a milyennel te vársz. Elj tehát s hajolj ó'szintén szerető' s tisztelő barátodhoz, M. L.-hoz. Szutsics Amália kisasszonyhoz. Flushing, Long-Island, 1858. Jun. 7-dikén. Kedves Málim! — Vájjon élünk-e, ezt egymásról kölcsönösen nem tudhatjuk, csak gyanithatjuk. Megtekintettem levelező könyvemet, s abból látom, hogy utolsó levelemet február l-jén küldöttem el, s minthogy azóta mást följegyezve nem találok, azt kellett következtetnem,