Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 137 — az egysarkuságon (így!) már keresztülestem s népmegváltót nem keresek ott, a hol te reményleni látszatol; én ott egyik ur helyett csak egy másikat látok, mint az olasz mondja: „un Christo peggior del altro." A legbölcsebbek azt mondják: „Uram isten, te semmiből teremtetted e világot; adj tehát mostani teremtményeidnek csak egy cháoszt", vagy mint a német mondja: „Lass eine tüchtige San aufheben", a többi majd megjön. Ezért is én mivel sem vagyok megelégedve, még a te gentlemanjeiddel sem, bár jól tették, hogy azon dough faced, sculky és hazug lupidot kidobták, hanem — et postea — eben gubát cseréltek. Szegény hon az az Anglia, bár ottan még a legjobb s bár jobb önmagához mint máshoz. Ott csak két zárt társaságból kerülhet elő a kormány s ha ebből egyszer nem válhatnék, akkor quaker, simandl vagy andapal kormányon kellene keresztülesni, melynek segélye: szép szó, rokonérzet s könyörület, praetereaque nihil Fölhagyok azonban ezzel s honunk felé fordulva megemlítem, hogy az ottani állapotokat körülbelül ismerem, mert a „Néplapot" tartva s ellenkezőleg olvasva mint a hogy irva van, tudom, hogyan állhatnak azok. Szelleme jó, bár a társadalomban a külső nyomás sok magyartalanságot tukmál rája; a nyelv virágzik; a szükség, vagyis az adó iparra ébreszti s mivel nyelve le van bilincselve: űz, keres, hajhász, speculál s mozog, már pedig a mozgás élet, rosz élet ugyan jelenleg, de nem lesz az mindig igy. Éljen Szczitovszky, ha igaz, a mit egy, Albrecht főherceg udvarába jártas férfi beszélt el Európában. T. i. a mária-celli processio nemcsak áhitatosság, de contra germanos demonstratió is volt. Minden párt, nemzetiség, rend s vallásbeli felekezet képviselve volt s 8000 protestáns, görög nem egyesült s oláh, — élén Janku Ábra-