Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 126 — Ludvigh Jánoshoz. Flushing, Long-Island, 1857. Aug. 5-dikén. Tisztelt barátom! — Igen megörvendeztettél szives leveleddel, csakhogy sajnálom, mikép becses tudósításodat kevés érdekessel viszonozhatom. Oly ország-vegyületben élünk, melyben több pokol van mintsem mennyország, noha van itt elég angyal is, bár ezeket nehezebb föltalálni s csak sok bajjal lehet. A politikai súrlódások, — melyek itt leginkább a társas viszonyok kiegyenlitésébó'l állanak, — a bölcsészre vagy a bölcselő' történészre nézve igen is érdekesek lehetnek, de nekünk más vérű lényeknek bizony kevés kielégítést szolgáltatnak, sőt ezen súrlódások még a túlatengerieknek is kevés élvet nyújtanak a nagy távolság miatt. Ezekről hallgatok tehát s visszatérek arra, hogy az itteni magyarok megvannak, egyen kivül s ez Eötvös Mihály, kik a mult nyáron kegyelmet nyerttek csoportjában azok közt vala, kik jószágaikat is visszanyerték s igy, midőn e soraimat olvasod, akkor ő már Hamburgban van. Erről tehát természetes az átmenet az amnesztiáról beszélni, melynek hire ide is átúszott s a mely tán innét is több fiatalabb száműzöttet vissza fog csalogatni. Részemről azoknak, kiknek nem volt annyi erélyük, hogy maguknak némileg biztos állást szerezhettek volna, javaslom a visszamenetelt, mivel ha már nyomorogniok kell, jobb otthon nyomorogni s a visszakerülendő ifjú innét legalább a dologhoz való szokást visz magával, elmondhatván magáról, hogy oly honból jön, a hol a ki nem dolgozik, éhen hál. Ha honunkban is oly clausulázott amnesztia fog adatni, mint Lombardiában, ugy alig hiszem, hogy a