Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 122 — megváltoztatásáért kérnem sem szabad, nem is kérhetek, s igy Máli, midőn legfelsőbb helyen azt mondta: „hogy egy elitéltnek kérnie nem szabad" — ösztönileg kifejezte nézetemet. Én csak a becsület kapuján juthatok a honba, vagy nem jutok, de hogy hátsó ajtón menjek be, én nem, sőt te sem kívánhatod. A mi a te politikai nézetedet illeti, meglehet, a tied jobb, de az enyim én hozzám illőbb. Megmaradt barátim nézetét illetőleg, szép tőlük a szerencsétlenséget -— melynek kevés követői vannak — tisztelni; de hason-sorsosaink legnagyobb része megvetéssel fordulna el, s igazság szerint, mert testületi szellemük úgy követeli. Ezeket, megbocsáss, én jobban ismerem náladnál. Mi a szégyent illeti, régi barátságunk kedvéért tűrd, mivel aligha tűrendjük igen sokáig; és az Isten tudja, szégyen marad-e ez örökre? Barátságodat, reménylem, nem vonod azért meg tőlem, mivel engyőződésemet követem szivem feláldozásával, nem pedig barátságod intését, mit tisztelek és továbbra is kikérek. A pénzzel rendelkezzél, mert én csak mint amerikai polgár fogok bebocsáttatást kérni, jövő évben; de mivel már kinőttem az európai viszonyokból, tehát egyúttal szabad vissza-térést is fogok kérni. Ha ezeket megengedik, a legnagyobb hálával fogom elfogadni és megköszönni; ha meg nem engedik: sajnálni fogom, de elturendem, mivel a lehetetlent könnyebb eltűrni, és akkor sem beretvát sem köcsögkalapot nem lesz szükségem venni. Örülök, hogy jó termésre van kilátástok; itten a hoszú tél és a sok hideg eső miatt a legroszabbtól tartanak Isten áldjon meg s megbocsáss ha jobban és részletesebben nem fejtettem ki nézeteimet; nem tettem, hogy levelemet megkaphassad.