Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 98 Ludvigh Jánoshoz, Brüsszelbe. Flushing, Long-Island, 1856. Június 7-dikén. Tisztelt barátom! — Igen köszönöm rólam való szíves megemlékezésedet, örülvén, hogy abból ki nem vesztem, és midőn baráti érzelmedet továbbra is kikérném, felelek leveledre. Sajnálom, hogy fiaddal, bár régóta itten van, csak egyszer találkoztam^ és azt is csak az utcán, igy igen keveset tudakozhatván egymásról. Mikép mennek az ó' dolgai? én nem tudom, hanem hogy talán kedvezőbben irta le állásomat, mintsem az valódilag áll, képzelem. Hogy gazdag ember vagyok, az igaz, mert sokra nem lévén szükségem, többem van mint sem kell; de hogy ez meddig fog tartani? ez más kérdés. Egy évig bizonyosan, kettőig talán, azontúl jó az Isten, jót ád. Gazdaságom pedig a „quae maribusa-ból és „simplicium legeséből részint, másrészt pedig a „der-die-das"-ból, azaz azok tanításából áll, osztrák kapitányi nyugpénz fizetéssel. Ha him és nő ujjoncaim egy év nmlva tudandják: mi kell mindegyiknek? akkor kikoptam, és megint újra kell valami mást kezdenem, mi itten azonban nem nehéz, mert Sysiphus munkájától kezdve egész a legfőbb művészetekig itten kinek-kinek tárva áll az út, csak tudjon beletörődni. Ez a második, azaz a jelenlegi változatom, az elsőn, a szabad és független földmivel őségben szerencsésen megbukván. Mind a kettő pedig olyas, mely széles ismeretségeket nem enged, és a melyeket soha sem szeretvén, nem bizom magamban. Derék és jó családban tartózkodván, sokakat láttam s többeket látok egyre, de visszavonuló természetemnél fogva sem ők nem ismernek házon kivül, sem én őket, s igy valahányszor újra összejövünk, szerencsé-