Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 91 — Ha tehát meg nem haltál, s akarsz valamikor irni, terjedelmes raportot várok: mikép állnak az országlás, a pártok stb., hol lakik özv. Batthyányi Lajosné, Teleky László, Almásy? miképen van családod, van-e reménységed azt látni? stb. írd meg azt is, mit tudsz honunkról, stb. Mészáros Lázár. Gr. Batthyányi Lajos özvegyéhez. Flushing, Long-Island, 1855. December 3-dikán. Kegyes asszonyom! — Szép, igen szép levelet szerettem volna irni Kegyének, önmaga és irántami jószívűsége miatt, de magasabb repülésre elgyengültek szárnyaim, elkorhadtak jobb érzelmeim nyilvánítói, só't még liébekorban csillámló élcem is parlagra jutott, mely ha bolygattatik, sz. János bogaraként fénylik ugyan néha és fülekre talál, de értőkre ritkán. Fogadja tehát e szerény, bár késó' sorokat, mint hálám tolmácsait, melyek habár húsz hó múlva üdvözlik, de soha meg nem szűntek s nem is szünendnek meg kegyét eleven emlékezetben tartani. Repül az idö s Kegyöknek sebesebben repül az öregebb világrészben, mint nekünk, kiknek négy órával késó'bb kell fel az égi test, mely melegiti ugyan az úgynevezett testeket, de az értelmet s érzelmeket legtöbb részeikben hidegen hagyja. — Kegyök a múltból táplálják reményüket és mennyiben hihetnek és remélhetnek? nem tudom, mert mi a fiatalabb „volt"-ból vajmi keveset vonhatunk ki. És mégis, bár az ottani életnek — kellemei nélkül — több hibáját tulajdonítottuk el, mégis, ha az