Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 85 — később jelenik meg, az ellenséget már ott találja s ennek következtében az egész sereget veszélyeztetheté, miután az ellenség igy rést találván, Poroszlóig juthata, s ha a visszavonulást nem is vághatá el, — nagy zavart és kárt okozhatott. A mit azonban nem láttunk, de hallottunk, az volt, mikép könyelmüleg — hogy ne mondjak többet, — azt vitatá, miszerint ő rendelet szerint cselekedett. Kitől kapta e rendeletet? — Talán Grörgeytől? de Dembinszky tői bizonyára nem. Ez volt tehát az első, ki ügyetlenségét merészen a fővezérre tukmálta. A második, a különben becsületes, derék férfi, Aulich tábornok volt. Fel volt-e erkölcsileg hatalmazva a fővezér elleni összeesküvésre? — Láttuk, hogy Kálnál roszul működött, s az egész két nap alatti ütközet alatt hollétéről a fővezérrel mitsem tudatott. A harmadik szintén becsületes és derék férfi, Répássy tábornok volt. Ennek jelleme s eddig tanusitott viselete szerint szabad lett volna neheztelni, sőt orvoslást is kérni. 0 Kápolnánál nem volt jelen, hanem a tiszafüredi állást védé, — de vezénylői gyengeségét érezvén, a tettleges működéstől felmentetést kért. A negyedik az összeesküvés feje, Görgey volt. Alit tett, mit nem tett Kassánál Schlick ellen? a kápolnai ütközet alatt miként késedelmeskedett, rögtönzött és szeleskedett s végre miként lopódzott el állomásáról, miként iramlott át a Tiszán, s legszélsőbb, a megtámadásnak legkitettebb katonai állását mint hagyá el, s mindezt világos parancs ellenére? — láttuk. Ezek voltak az elégedetlen, sőt összeesküvő párt szóvivői, s ezek jelentek meg Dembinszky előtt, sérelmüket előadandók s kijelentendők,— a fentebb idézett vádak mellett, — hogy a sereg Dembinszky iránt bizalmát elveszté.