Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 72 — őt reá, minthogy nagyon messzire vonult nyugodni, — azért nem akarja ráfogni, hogy itt is azon okból húzódott vissza, mivel tervé nem sikerült, noha ezen állítása humánusabb lenne annál, hogy Sz.-Tamásnál a magyar ügy gyei még nem barátkozott meg, s hogy itt már Görgeytó'l kapta cselekvésre való utasításait. Azonban misem mentheti őt fél azon hibától, hogy a fővezérnek nem engedelmeskedett, hogy engedetlensége okát annak tudtára nem adta, sőt hogy még hollétéről is bizonytalanságban hagyta, Oka pedig lehetett, ha igaz későbbi állítása, t. i. hogy lovassága egyszerre elhagyá, miről szégyenlé az idegen vezért értesíteni, mi ha tétlenségét talán indokolhatta, de nem jelentése elmulasztását. Az ellenség, a mint jobb szárnyát veszélyen kivül látta, Kápolnát komolyabban kezdé lövöldözni s kevés idő múlva bevételére ostromló hadoszlopot külde. Ennek visszaverése után Dembinszky leszállván lováról, két olasz zászlóaljat maga vezetett ellenök. — Egy kis patakot kellett vala átgázolniok, hanem midőn az ellenségeié jövének, elfogattattak, vagyis valószínűbb, hogy ahhoz átszöktek. Vezénylőjök \ en túri ni őrnagy, volt, ki alacsony rangból e tisztségre azért lépett elő, mivel midőn Eszék vára Jovits alatt, magyar kezekbe átadatni rendeltetett, — Venturini az olasz ezred nagyobb részét rábeszélé a magyar ügyhez állásra; most azonban alkalmat látván arra, hogy előbbi hibáját jóvá tegye, első' szerelméhez tért vissza. , Később néhány elfogott tiszt visszatérvén, azt mondák, hogy a Kápolnát keresztül hasitó patakban (mely, mivel a Tisza ekkor kicsiny volt, tehát szintén nem lehetett mély,) zászlóaljuk köldökig lábolván a vizben, az töltényeit eláztatá, s igy magát az osztrák gránátosoknak megadni kényszerült. — „Fides penes auctorem44, mert