Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 58 — Azonban Görgeynek vagy Bayérnek eme szülöttje, bár az osztályok között keringett, a józanabb főnököknél szerencsére viszhangra nem talált és legmeghittebb pártolóin kivül helyeslést sem nyert, de tanulságul szolgálhatott a honnak arra nézve, hogy ily elemekkel csoda nélkül jó sikert várni nem lehet. Ezeket, mivel Görgeyt illették, körülményesen kellett leírnom, mivel felvilágosításul szolgálnak mind Görgey lelkületére nézve, mind a következő szomorú események magyarázatára. Dembinszky alatt — mint láttuk, — február 6. és 8-ika közt, Klapka 9000-ig menő hadosztályával Tarcalt tartá; 4000 embert Kazinczy alatt Miskolcnak indított, hova önmaga is igyekezett. A mint Schlick a branyiszkói magaslatok elfoglalását, Görgeynek Eperjesen tartózkodását, s Klapkának Tarcalon létét megtudta, nehogy két tűz közzé szoruljon. Kassát és környékét újdonatúj intéz vényeivel önsorsára bizta, s összehúzván csapatait, az egyedül nyíltan maradt tornai úton, erőtetett menetben készült kiszabadulni. Dembinszky Miskolcról Schlicket fenyegette s hátrálását veszélyeztethette, ha hadi ihlettségének mindjárt kezdetben összmunkálatot szerezhetett volna. Klapka s az őt pártoló Szem ere, az ottani kormánybiztos , az ellenség űzőbe vevésének ürügye alatt Kassának kívántak tartani, bár Dembinszky a magyar hadak különböző állásaiból világosan megmutatta, hogy Schlick ott nem maradhat, s hogyha időt vesztenek, nem fogják őt feltalálni. Klapka azonban és Szemere kérését állhatatosan ismételte s Dembinszky, nehogy első fellépésével a fiatal vezénylő s a kormánybiztos kéréseinek akaratosan ellentállani látszassék, engedett, s így minden vádat elkerülvén, ő maga személyesen Miskolc felé sietett.