Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

I. FEJEZET. Mikép állott a hon 1849-ben? Utamban a nép, az értelmesek s neveltebbek által, kik az elszerencsétlenedetteket nem igen látszanak szeretni, szóval mindenütt szivélyesen fogadtattam. Jannár 16. vagy 17-dikén este Debrecenbe érkezém, hol a zavar még oly nagy volt, bogy bár futárom 24 órával előbb jövetelemet bejelenté, mégis az éjt szabad ég alatt töltöm, ha a derék, tudós s szabadérzelmű orvos, Török be nem fogad. A véletlen ekkép jobban segített, mintsem a keresés. Elhelyezkedvén, a kormányzónál hivatalos jelentést tettem, ki dacára annak, hogy mindig szeretett levélben s amúgy is hibát találni eljárásomban s a ki szememre hányta már Sz. Tamásnál, bogy fiatal katonáimat nagyon szeretem kitenni az ágyúknak s a kassai csata alkalmából ugyanily észrevételeket csúsztatott be feleletébe (mintha a csata kezdeténél ezt el lehetne kerülni!) mondom, most igen szívesen fogadott s a másnapi országgyűlés összes követeivel tartandó nagy conferentiára meghivott. Ez mind mit sem tett volna, ha valamikép gyűlöletessé vált hivatalom folytatásától menekülhetek, mit azonban az akkori körülmények között, — midőn a behozott kevés rend helyén ismét a legnagyobb rendetlenséget ni. i