Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 53 — lo vasság két harmadát, még" pedig1 a szinét magával vivén, ekként a rónaságot annak véderejétől megfosztotta, s azt az ellenség- merényeinek kitette. Ez célszerű nem lehetett s nem azért, mert ha az ellenség a Tiszán átkel s Debrecenhez közelit — miben a félig- rendes, félig rendézetlen magyar sereg nem akadályozhatja, — akkor a haza vesztének van kitéve; továbbá, a mint azt az események megmutatták, Görgey eljárása azért sem volt célszerű, mivel lovassága a hegyek között az osztrák vadászok által megötödöltethetett. Azon körülmény, hogy útjában 18 ágyút vesztett, holott a csatázás sem Ipolyságnál nem lehetett komoly, — honnan útját tetszése szerint folytathatta, — sem pedig Selmec körűi, — hol, bár szintén kénytetett verekedni, de mivel annyi ezer szekeret szerencsésen tovább mozdíthatott s aztán ő is háborgatás nélkül utánok indulhatott, épen azért nagyobb csata nem lehetett, — mondjuk, hogy ezen körülmény valamely hibás rendelkezésről vagy mulasztásról teszen tanúságot. — A hir azt mondta róla, (s ez mellékesen legyen mondva,) hogy sipkáj a az utolsó verekedésnél keresztül lövetvén, Görgey igv nvilatkozott: „Warum nicht ein Zoli tiefer!" Amint Eperjes tájékát elérte, ellenséggel többé nem találkozott, mit Perez el Cegléd felőli előnvomulásának s a Dembinszky által eszközölt Kassa fenyegetésének köszönhetett. Eperjesen létét a kormánvnyal tudatá, s az állam podgyászát s a megmentett aranyat és ezüstöt az „árulókkal" egyetemben Debrecenbe szállittatá. Ezt megtéve, kijelentette a kormánynak, hogy szándéka elrongyosodott seregét felruházni, kipihentetni, Kassáig előrenyomulni, és az egész tájékot biztositani, legroszabb esetben Ungvár felé visszavonulni (sic!) s ott magát védelmezni. Míg jelentése Debrecenbe, s a hadügyéi- mást célzó