Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 52 — út alatt szenvedett viszályokat és veszélyeket szilárdul kiállotta, a sereg- vezérében tartozott tisztelni. Hanem azért a hibák kijelölésétől, az igazság- és részrehaj latlanságtól elállani szabad nem volt, hogy ez által tudhassa a haza, vájjon mennyire érdemiette meg kedvence későbbi viselete a nagy dicsőítést. Magyarhonban, s talán máshol is ugy van az, hogy a kedvenccé lett országos férfinak azonnal emberi, sőt mennyei lángész tulajdoníttatik, a miért ezek semmitsem követhetnek el csoda nélkül. E menetnél szintén ez történt, mert Görgey seregével — mint egy újabb Mózes — alagutakon haladt előre, miket improvisált-e vagy az angyalok készitettek-e számára? nem tudom, — s midőn az üreget utolsó embere elhagyta, az az őket űzőbe vett ellenség előtt bezáródott, s az ellen csak hűlt helyére bukkant. Ezen balgaságot nem hoznám fel, ha Görgey hamis barátjai a hirlapokban nem kürtölték volna. Görgey katonai kiképezést nyervén, a hadtudományi értelmet tőle megtagadni nem lehet; s ha e tudomány összeségét nem is birá, de annak némi ismeretével mégis bővelkedhetett. Akkor — a gyakorlat terén még csak rövid működése levén, — hadi tapasztaltsággal nem igen bírhatott, s hogy ezt később sem tevé magáévá, — több fényes hadi tette dacára bebizonyította, a mint ezt annak idején előhozandjuk. Azt azonban megmutatta, mikép határozott akarattal bírt első fellépésétől fogva arra , hogy különös szerepet játszszék, melyhez a személyeket megválasztá s ezenkívül bármi eszköztől sem rettent vissza, mely őt céljához vezetheti. Célja pedig az elsőség elérése volt. De hogy véget vessünk jellemzésének, még megjegyzem, miként a reá bízott sereggel a Duna balpartján munkálása nem igen tanúsított körültekintést és belátást: mert hegyes tájakon kényszerülvén mozgani s az e^ész