Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 50 — nem tudom; hanem azt tudom, hogy tervük kivitelére — midőn az a pesti hadi-tanácsban elhatároztatott s két vagy három napi ugrással az ellenséget megelőzve, Vácot elérték, — seregük 21—24 ezer gyalogból, 3 ezer huszárból s még pedig a javából.— állott, s hogy 86—9G ágyúval birtak. Titkos tervü menetök dacára eltűnni nem igen igyekeztek, s midőn Ipolyságnál az osztrák hadosztály hátvédüket elérte, — verekedniük kellett. E csatározás magában csak annyi jelentőséggel birt, hogy Görgey Bécs meglátogatása tervétől elmozdittatott; azonban a bányavárosokat előbb érhette el, mintsem azokat a Galliciából arra tartó ellenséges csapat kifoszthatta volna, mely onnét szerencsésen el is veretett. Az ellenség nem igen nyomta, sőt nem is háborgatta őt, s azért serege ott kinyugodhatott s a további fáradságos útra elkészülhetett. A bányavárosokbani tartózkodását a katonaság elnyűtt ruházata kijavitására szánta s használta fel. Azonban, hogy a tiszteknek is legyen dolguk, s mivel azokat sem kézi munkával, sem mással el nem foglalhatta, — felelevenitésökre s önmaga s a környék vigaszára táncmulatságokat rendezett. — Továbbá vezérhez illetőleg nem csak a jelenről, de a jövőről is gondoskodott, s hogy főtábori szállása s az azt látogatók a szegény hegyes országban hiányt ne szenvedjenek s a hüsitőt ne nélkülözzék, az ország számlájára 7000 forint ára gyarmati cikkeket vásároltatott. De hogy az ország javára is tegyen valamit, a bánya-városokban lelt kormány-pénzt s a veretlen ezüst- és arany-érceket magával vitte, sőt, hogy hazafiságát a kormány emberei előtt is megmutassa, — „hazaárulókat" is cipelt magával. Az ottani mulatságok néhány nap óta tarthatták, midőn egy ilyen alkalmával egyszerre zaj támad- s a mulatság erre félbe szakadt; — de mig a táncosok a helv színére érkeztek, az alatt az altisztek által vezénvlett köz-