Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 368 — adatott irányt, melyet Kmetty hadteste is, vezénylőjének ellenkező akarata dacára is követni készült, ekkor kikelt Vécsey ellen, sőt árulónak is nevezte. Erre Vécsey sohasem felejtett udvarias komolyságával kivévén egy levelet zsebéből, azt feleié: „ 0 nem tudja, lehet-e azt árulónak nevezni, ki a haza kormányának engedelmeskedik inkább, mintsem egy külföldi tábornoknak, kinek akkor is érdekében állhat a harcot folytatni, midőn a haza azt már károsnak tartja." Egy nevetlen s neveletlen magyar ezredes kérkedéssel is vádolá Bemet, sőt oly nagy Ígéretek tételével, miket Bem nem bir beváltani. Ezt Vécsey roszalta ugyan, de azért Bemtől elválását határozottan kimondá. Ama levél, Görgey dictátortól aláírva, Vécseynek meghagyta az ő főseregéveli egyesülést. — Az ezen parancshoz mellékelt magán levelében Vécsey nek rangját s jövendő állását is biztosította s Vécseyt meghóditá! Midőn Bem mindezekről értesült, zavarba jött s szokott erélye elhagyá s a seregnek ezt a részét otthagyván, Dobrának tartott, s augusztus 15-dikén már ott volt. 17-kén Déván vala s innen tovább akara működni. E kis seregmaradvány némely vezénylője értekezni kezdvén az oroszokkal, az engedelmességet Bemtől megtagadták, sőt — ha az alkudozást hátráltatná, — őt magát is elfogni szándékozának. Bem e sem nem reménylett, sem meg nem érdemlett eset folytán megszomorodott s hős szive megtörvén, a fegyverletételi alkut tovább nem hátráltatta. Augusztus 18-dikán, midőn a seregcse fegyverét létévé, Bem a fó'hadi szállásnál őrködő 75 ember s néhány dzsidás kíséretében Nagy-Müncselre, 19-én Ruszka-hegytetőre s 20-dikán Merulba érkezett, hol a seregtől elvált s az oláh határőrzők által letartóztatott s egy házban fogva tartott Kmettyt s 18 honvéd-tisztjét kiszabaditá.