Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 366 — Az azelőtt a magyar zászlóhoz szegődött olaszok fele a temesvári ütközet alatt újra visszaszökött. Ezeket Monti ezredes s bátor katona vezette s szigorával rendben tartotta. A lengyelek, kevesek hiányával, szintén együtt voltak s vezényleteket újra Visoczky vette át. E jobb demócrata mint jó férfi, kinek a forradalmi háború első felében tett jó szolgálatát igazságtalanság lenne el nem ismerni, alig lőn Kossuth által a derekabb, becsületesebb s ügyesebb Bulharin ezredes igazságtalan hátratételével tábornokká: demócrata létére gyűlölvén a belső- s külsőkép nemesebb Dembinszkyt s Bemet mint arisztokratákat, azok ellen szólt, bár barátságukat szintén kereste s kunyorálta. Midőn Dembinszky Szegeden átvette a sereget, Visoczky nemcsak betegnek jelentette magát, sőt nem szégyenlette javasolni s kérni, hogy a lengyel zászlóalj (akkor!) oszlassék szét, mit Dembinszky keményen megróván, megtagadott. Az egész hátrálásnál, egész Lúgosig, Visoczky a hadi téren meg nem jelent, Lúgosnál pedig az agyába szegzett eloszlatási eszmét újra fölvevé s kinyilatkoztatá. Itt azonban Bem nyersebb s élesebb szigorára találván, ha gróf Zamojsky ez ügyet ki nem egyenliti s az együttmaradást ki nem viszi, ugy talán episodként némi kis botrány is történendhetett Visoczkyval. Lúgoson átadva az átadandó főhadiszállási irodát s pénztárt, s búcsút vévén az utolsó magyaroktól, 11-dikén Karánsebesre indulánk, 12-dikén Mehádiára, s 13-dikán Orsovára, hol még egy zászlóalj honvéd őrködött; végre elbúcsúzván derék szolgámtól, ki annyi idő alatt jót roszat együtt élt velem s el többi kísérőmtől, mint magán s kötelezettség nélküli lény, aug. 14-dikén Dembinszkyvel a török földre hajtattam. A szultán birodalmában udvariasan fogadtatva, de a végvidéki tábor vezénylője, Ozmán bég által fegy ve-